Kalózkönyvek

kalozkonyvek_01.jpgMúltkor beszéltem egy író képviselőjével arról, miért nem lehet a könyvét elektronikusan megvásárolni, hiszen azzal az olvasó is jól jár, mert olcsóbban veheti meg, és a kiadó is megspórolhatja a nyomdaköltséget. Meglepetésemre az volt a válasz, hogy az előző kötet, amit így kiadtak, ingyenes torrentként végezte, komolyan károsítva az alkotóit. Tudom, naiv vagyok, de engem meglepett. Ahogy más is, magamból indulok ki: mivel mindig megveszem az olvasmányaimat, így ez eszembe sem jutott. Kaptam már üzenetben pdf formátumban könyvet, de inkább töröltem. Rossz érzés lett volna megtartani, és úgy nem akartam elolvasni. Egyedül A gyűrűk ura van fenn a tabletemen így, de az két másik példányban is áll a polcomon és arra várok, mikor adják ki elektronikusan is. 

Ahogyan zenéket, filmeket is megveszem, ha szeretnék kikapcsolódni, úgy a könyveket is. Tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy megengedhetem magamnak, de mikor jóval az átlagfizetés alatt kerestem, akkor is megoldottam. A mai napig emlékszem, hogy az első fizetésem maradékából mit vettem, és büszke vagyok rá, ha ránézek. Megértem, ha valakinek korlátozottak az anyagi lehetőségei, de van más módja is, hogy legálisan hozzájusson a napi betevő olvasmányához. Először is ott a könyvtár, ami a mai napig az egyik legolcsóbb módja az olvasásnak (És a könyvtári könyv után is kap a szerző jogdíjat). Közösségi oldalakon, antikváriumban is rengeteg lehetőség van jelképes összegekért adni-venni, kölcsönözni egymás közt. Könyvhéten, könyvfesztiválon, a kiadók honlapjain is vannak nagyon jó akciók, leárazások, a terjesztőknél törzskedvezmények. Újságok, blogok írói recenziós példányhoz juthatnak. Különböző alkalmakra is meg lehet beszélni a rokonokkal, barátokkal, hogy mondjuk utalványt szeretnénk. Illetve kölcsönözni lehet a családban már meglévő köteteket, cd-ket. Ez ingyen van, bár annak, aki nem szeret kérni, egy kicsit kellemetlen lehet. (De nem annyira, mint törvényt sérteni, vagy törvénysértő magatartást támogatni.) A kiadókat nézve pedig a kölcsönkérésnek - gazdaságilag nézve - lehet reklámértéke, hiszen ha kölcsönkapok egy könyvet, és tetszik, megvehetem később, ajánlhatom másoknak is. Ezzel szemben az illegális terjesztés sokszorosít egy példányt, és mivel már "birtokolja" aki letöltötte, kisebb eséllyel veszi meg a könyvet. 

kalozkonyvek_04.jpg

Lehet áltatni magunkat azzal, hogy az elektronikus megosztással nem ártunk senkinek, de ez nem igaz. Nem csak a kiadók, írók, fordítók munkája sínyli meg, hanem az olvasóközönség is. A magyar könyvpiac kicsi, és ha épp azok rövidítik meg, akik szeretnek olvasni, nincs is szükség Alexandra-botrányokra, hogy bedőljön. Az ipar résztvevőinek az is elég büntetés, ha egy sorozat első fejezetének látszólagos kudarca után nem tudják kiadni a következő epizódot. És amíg ekkora hatása van a letöltéseknek, addig biztos nem mennek lejjebb az árak sem. Persze nem lehet biztosan tudni, hogy egy trilógia első része azért nem produkált eladást, bedöntve a folytatások esélyét, mert nem volt jó a könyv, vagy mert túl sokan jutották hozzá kerülőúton. De az biztos, hogy a kiadónak nem érdeke egy veszteséges első rész folytatása, és ezzel is veszít az olvasóközönség.

Természetesen egyéb megoldásokat is érdemes lenne meghonosítani, hogy a magas árak kompenzálásaként egy arany középutat is találjunk a szolgáltatók és a vevők között. Például online áruházakban olcsóbb e-könyv kölcsönzést, vagy a más országokban már működő rendszert, hogy ha megvesz valaki egy filmet dvd-n, vagy blu-ray-en, van benne egy kód, amivel mondjuk iTuneson is letölthető. Így egyszer kell kifizetni. Ezt be lehetne vezetni könyvekre is, Magyarországon is. De ezekhez a megoldásokhoz az ipar minden résztvevőjére szükség van, hogy működjön: a szerzőkre, kiadókra, terjesztőkre és vevőkre. 

Lassan harminc éve, hogy megszavaztuk, hogy piacgazdaságban szeretnénk élni, mégis a "Nekem alanyi jogon jár" jelmondattal áll hozzá még nagyon sok ember a szolgáltatásokhoz, különösen a szórakoztatóiparhoz. Valamiért mintha  nem lenne akkora presztízse ennek az ágazatnak, pedig egy fáradt munkanap után a legtöbben kikapcsolódást keresünk a filmekben, zenében, vagy egy könyvben. Az ebből élők meg nem tudják olykor elkérni a szolgáltatásuk valódi ellenértékét, ha el szeretnék adni azt. Ha a piacot károsítjuk, nem fog működni a rendszer, ami dominóként omolhat össze a saját súlya alatt, amíg tömegek ingyen élvezik mások kemény munkájának eredményét.

kalozkonyvek_02.jpg

Érdemes elgondolkodni, megéri-e tönkretenni ennyi munkát, értéket egy egész közösség számára, vagy egyénileg vállalni a sokkal nagyobb büntetés kockázatát? (Már ha a büntetésnek lenne elég elrettentő ereje kis hazánkban, de ez egy más kérdéskör...) Ha megkérdezed az embereket, lopásnak tartják-e, ha valaki egy könyvesbolt polcáról emeli el a következő olvasmányát, bőszen bólogat mindenki. Pedig nincs különbség a kettő között, maximum az, hogy itt nem rögzített a kamera, nincs lopásgátló a könyvön, sem egy biztonsági őr, aki fülöncsíp, és átad a rendőröknek.

Lehet hivatkozni az alacsony keresetre, meg a magas árakra, de a másik oldalon is valakinek a béréről, a bevételéről van szó. A több hónapos / éves munkájának a megbecsüléséről. Mert képzeljük el, hogy nagyon szeretünk valami csinálni, jók is vagyunk benne, és elindulunk az álmaink után, és írunk egy könyvet, lefordítjuk más műveit, vagy alapítunk egy könyvkiadót. Mert az álom ez esetben, hogy a könyveken keresztül tömegekhez szólhatunk, elgondolkoztatjuk, szórakoztatjuk őket. Adunk nekik és magunknak is. Majd jön a csúfos valóság: nem tudunk megélni ebből. Ekkor nem mondhatjuk a főbérlőnek, a pincérnek, az internet szolgáltatónak vagy közértben a pultosnak, hogy engem nem fizettek ki, ezért most én sem fizetnék. Mert ha egy szolgáltatást szeretnénk igénybe venni, meg kell adni az ellenértékét. Ha ez nem megy, lehet alternatív megoldást keresni, várni, spórolni. Az, hogy senki sem látja mit teszünk, még nem változtat a tényen, hogy valakit megrövidítettünk, aki szívét-lelkét beleadva dolgozott azon, amit mi állítólag úgy szeretünk.

kalozkonyvek_03.jpg

By BubuMaczkó 2017. november 19.