J. K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája

harry_potter_es_a_titkok_kamraja_04.jpg

Bathben egy vén boszorkánynak pedig volt egy olyan könyve, amit nem lehetett letenni! Aki beleolvasott, annak utána a könyvvel az orra alatt kellett járkálnia, és fél kézzel kellett csinálnia mindent.

Ehhez a boszorkányhoz hasonlóan én sem tudom letenni a Harry Potter sorozatot. Ahogyan haladok előre a történetben, egyre inkább meg kell tanulnom fél kézzel csinálni mindent. A második kötetnek már érezhetően komolyabb a hangvétele az elsőnél, a mese mellé félelmetesebb ellenségek, már-már horrorisztikus elemek vegyültek, ezzel fokozatosan egyre nyomasztóbbá téve a cselekményt. Szerencsére ezt a hatást remek humorral, kisebb-nagyobb csodákkal ellensúlyozza Rowling, elég csak Lockhart "professzorra", a mandragórákra vagy az elvadult repülő autóra gondolni.

harry_potter_es_a_titkok_kamraja_02.jpg

Nem csak új szereplők tűnnek fel, hanem jobban megismerjük az eddigieket is. Dursley-ék félelmével egyenes arányban nőtt a kegyetlenségük, Weasley-ékkel összehasonlítva még rosszabb színben tűnnek fel. A Weasley család élete nem fényűző, mégis gazdag, értékes. A látszat helyett egymással törődnek, és elfogadják a másikat úgy, ahogy van. Ezek az elvek teszik olyan nagyszerűvé Ront is. Hűséges, szerető baráttá, kedves összevisszasággal maga körül. Hermione az, aki biztonságot visz a két fiú életébe rendszeretetével, idealizmusával, érzékenységével és persze a tudásával. Vele teljes a kör.

Az Odúban jó látni Harry-t egy szerető közegben is, ahol hagyják kibontakozni, és sok mindenre megtanítják. Jobban megismerhetjük a mágikus hétköznapokat egy varázslócsalád házában, de Ginny példáján keresztül azt is láthatjuk, milyen elveszettnek érezheti magát egy gyerek, akire nem jut annyi figyelem a nagy családban. Ezzel együtt nem lehet nem szeretni őket. Harry a sok jó mellett a hírnév visszásságait is megismeri, és utoléri egy kisebb identitásválság is, ami nem is csoda, hiszen még alig tudta meg, hogy ki is ő, és hova tartozik. A titkok kamrájának kinyitása, és a napló felbukkanása csak erősíti a félelmeit, bizonytalanságát. Ebben nagy része van Tom Denemnek is, aki kilép az arctalanságból, és megmutatja, már fiatalon is mennyire számító, és kegyetlen volt, és mégis mennyi hasonlóság van közte és Harry között.

harry_potter_es_a_titkok_kamraja_03.jpg

Számomra Tom Denemen kívül a leglényegesebb új lény Dobby. Először nagyon fura kis szerzet, aki hamar válik idegesítővé. Egészen addig, amíg rá nem jövünk, miért is csinált ennyi galibát. Érdekes, hogy egy több évszázadon át rabszolgaként élő varázslényt elkezd foglalkoztatni a szabadság gondolata. Bár Dobby neveltetése teljesen ellene szól, ő mégis a jóságot a hűség felé helyezi, gondolkodik és a szívére hallgat ahelyett, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjen. Minden büntetést vállal, hogy megmentsen egy számára idegen embert. A szememben ő a kötet legnagyobb hőse.

Ahogyan Dobby példáján is látszik, minden szépsége ellenére megmutatkozik, hogy a varázslóvilágban is visszaköszönnek saját világunk problémái. Ott sem lehet elkerülni a diszkriminációt, korrupciót, plágiumot, anyagi problémákat, társadalmi egyenlőtlenségeket, az igazágszolgáltatás hiányosságait. Az első könyv után a sötét varázslatok gyakorlói, helyszínei is testet öltenek. Harry-ben is realizálódik, hogy ezek nem tűntek el, csak háttérbe húzodtak, és még mindig fenyegetést jelentenek. Fontos figyelmeztetés, hogy hiába minden varázserő, nem lehet megbízni bárkiben, különösen, ha nem látható az illető. Ha mégis, nem árt egy főnix közelsége és a színtiszta hűség.

harry_potter_es_a_titkok_kamraja_05.jpg

By BubuMaczkó 2017. december 6.

A kötet az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, itt, itt, és itt megrendelhető!