Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

Ősidőknek erdejében
Két kastély áll, fej fej mellett;
Egy a Jónak, egy Gonosznak,
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet,
Kifelé csak mese vezet.

jok_es_rosszak_iskolaja_01.jpg

Mindannyian ismerjük a tündérmesék világát: a Jó, aki állja a sarat, hogy elnyerhesse méltó büntetését. A Rossz, aki a saját érdekeit nézi, árt másoknak, és megbűnhődik. Egyszerűnek tűnik, ha tudjuk, kire melyik szerepet osztották. De mi történik, ha a szerző sors mégsem egy bizonyos szerepre szánt minket, és az utunk váratlanul irányt vált? Mi van, ha egy mese nem fekete-fehér, jó vagy rossz, és mindenki indokoltan küzd a boldog végért? Ennek járt utána Soman Chainani ebben a kötetben. A borító senkit se tévesszen meg, ez nem feltélenül csak egy tündérmese a sok közül, bár a keretet az összes általunk eddig ismert történet adja hozzá.

Az alaptörténet szerint kétszáz év óta Gavaldon városából négyévente egyszer a legjobb és a legrosszabb gyerek eltűnik. A város lakói nem tudják, hogy a Jók és a Rosszak Iskolája elvégzése után kedvenc mesekönyveik szereplőiként látják szülötteiket viszont. Ebben az évben Sophie és Agatha a két szerencsés, ám az iskolába kerülve egyikük sem oda kerül, ahová magukat gondolták volna. Hogy visszaállíthassák a világukat, és a saját helyzetüket benne, kalandok sora veszi kezdetét a megfelelő történetük, és önmaguk megismerése felé.

jok_es_rosszak_iskolaja_02.jpg

A Jók és Rosszak kettéosztott világa sok szempontból tart pontos tükröt a mai világ és az emberi természet elé. Az első benyomáson túl sok múlik, pedig a külső alapján ítélni hiba. Saját magunkat sem ismerhetjük meg könnyen, ha a vágyaink szerint határozzuk meg a helyünket a világban, és nem reálisan, a tényleges tulajdonságainkat vagy képességeinket megvizsgálva. A helyzet fonákja, hogy az is része az önismeretnek, hogy mások milyennek ismernek minket. Kérdés, melyik számunkra fajsúlyosabb? Csak nem szabad szem elől téveszteni, hogy lehetetlen mindenkinek megfelelni, és akkor már jobb inkább önmagunkat adni. Mindez fontos ahhoz, hogy megtaláljuk a saját célunkat, bármi is legyen az. Bár azt érezhetjük, szégyen, ha nem jutunk fel a csúcsra, fontos belátni, ha nem nekünk való. Egy számunkra megfelelő helyen jobban kibontakozhatunk, boldogabbak lehetünk. Ahogy nem lehet mindenki jó, úgy nem lehet mindenki vezető sem.

Bár a Jók Iskolája és a Rosszak Iskolája között éles a határ, a diákokban sokkal több a hasonlóság, mint gondolnák. Agatha-t ugyanúgy kivetik maguk közül a társai, mint Sophie-t, a rosszak ugyanúgy szeretnének megfelelni a szülői és iskolai elvárásnak, mint a jók, de az év végére egyre inkább elkülönülnek a tanulók egymástól. A tapasztaltak formálják őket: ahogyan a sötét oldalon a csalódás, fájdalom, félelem hatása erősödik, úgy a másik oldalon a kedvesség, segítségnyújtás lesz a jellemző. Ami kicsit visszás, az a látszat és a valóság közti különbség. Míg a vizsgák a tettekről szólnak, addig az órákon túl nagy hangsúlyt fektetnek külsőségekre, ezzel is erősítve a sztereotípiákat.

jok_es_rosszak_iskolaja_03.jpg

A könyv szerencsésen leszámolt olyan téveszmékkel, mint a ránk támadó, veszélyes idegen. Helyette figyelmezteti a növendékeket, sokkal rosszabbak, fenyegetőbbek lehetnek azok, akiket közel engedünk magunkhoz. Az iskolai szabályszegés következményei is emlékeztetnek a kinti világ valós veszélyeire. Mert mit érne a herceg fehér lovon legyőzendő sárkány nélkül? A szerepvállalás miatt érezhető a növekvő nyomás a fiúkon talán jobban is, mint a lányokon. Nekik a fizikumukat is éppúgy edzeni, építeni kell, miközben varázsolni tanulnak. Az "ideális" testképnek pedig túlzottan is meg akarnak feleltetni minden fiatalt. Kérdés, ebben az világban mennyire fontos végül a külső a belsővel szemben.

A női karakterek között szembetűnő a különbség. Míg a Jók Iskolájában leginkább azt tanulják a lányok, hogyan hívjanak segítséget, és várják csinosan a megmentő herceget, és a fiúknak elég kemény kiképzésben van részük, addig a Rosszak Iskolájában erős, független hősöket és hősnőket nevelnek. Ezen változtat kicsit Agatha, aki nem csak azt tanulja meg, hogy nézzen ki jól, helyette megtanul varázsolni és másoknak segíteni is. Akaratlanul, de megmutatja, az ember lánya lehet a saját meséje hősnője, sőt a hercegét is megmentheti! 

jok_es_rosszak_iskolaja_04.jpg

Az író jó arányérzékkel találta el a tradíció és a modern társadalmi értékek közti egyensúlyt, rávilágítva az esélyegyenlőségre, nemi szerepek alakulására, a túlzott elvárások és sztereotípiák visszásságaira. Bár mesekönyvnek tűnik, szerintem iskolában kéne tanulni erről a könyvről és nem csak gyerekeknek. Az ifjúsági jellege mellett ez egy nagyon jól átgondolt regény, sziporkázó humorral, váratlan szófordulatokkal és szerethető karakterekkel megírva.

By BubuMaczkó 2017. december 18.

A kötet a Twister Media Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!