"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.” Carlos Ruiz Zafón

Könyvkuczkó

Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek

2017. december 20. - BubuMaczkó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két lány…

itt_nincsenek_hercegek_01.jpg

A sorozat folytatása megőrizte a tündérmese csomagolást, a szellemes tálalást, miközben újabb társadalmi jelenségekre reagál: A hagyományos családmodell átalakult. A kislányoknak már azt tanítják, bármit elérhetnek, majd szembesülniük kell bizonyos kor után azzal, hogy az elvárások ugyanazok maradtak: menjenek férjhez, szüljenek gyereket. A társadalom viszont nem reagált arra elég gyorsan, hogy esetleg másban is ugyanúgy megmaradjon a kiteljesedés lehetősége. Ahogy a férfiak helyzetének megváltozására sem. Szerencsére a könyvben komoly hangsúlyt kapott, hogy a nemi egyenlőség nem egyenlő a férfigyűlölettel, vagy a nők uralmával. Nincs egyenlőség, amíg valamelyik fél hátrányt szenved... Miközben a szülők egyensúlyozni próbálnak a karrier, a család, és a társadalmi elvárások tengerén, egyre több gyermek él csonka-, vagy mozaik családban. De hogyan hatott mindez a mesék világára?

Az elmúlt évtizedekben a tündérmesék szép lassan átalakultak. Ez leginkább a hősnők ábrázolásán érezhető: függetlenebbek, önállóbbak. Most már elvárás, hogy a törjenek ki a bajba jutott hölgy szerepköréből, akár a hercegeik nélkül is. De hogyan hat ez az átalakulás az eddigi egyensúlyra? Mi lesz így a hercegek szerepe? A lányokra hogyan hat, ha elhitetjük velük, hogy bármihez kezdhetnek az életükkel? Mi történik, ha nem kell megfelelni a az elvárt szerepeknek, csak önmagunknak? Elsősorban ezekre a kérdésekre kereste a választ Soman Chainani a Lányok és Fiúk Iskolájában.

Agatha és Sophie egyedülálló barátsága bebizonyította, hogy a szerelem nem az egyetlen, amitől boldogságot lehet remélni, és hercegek nélkül is vannak lehetőségek. Amíg ők mit sem sejtve élik tovább hétköznapi életüket Gavaldonban, az idilli befejezésük felborította a mesék világát. De a boldog vég nem olyan boldog, mert mindkét részről komoly áldozatokat követel. Amint valami mást kívánnak tiszta szívből, újra a mesék világában kötnek ki, és nem várt kihívásokkal találják szembe magukat. 

itt_nincsenek_hercegek_02.jpg

Ugyanis az ő történetük mintájára a hercegnők újraértelmezték magukat, így a meséiket is. Saját kezükbe vették a sorsukat, megtagadták a hercegeket. Ez a kollektív elutasítás kétségbeesést és dühöt szült, és szélsőséges indulatokat váltott ki a fiúkból. A “boldogan éltek, míg meg nem…” helyett csatározás szakítja ketté a hősök és hősnők életét. Egyértelmű a politikai lecke: megosztva mindenki gyengébb, káoszban mindenki manipulálható, és kész is a háború receptje. Vékony a határ jó, és rossz, szeretet, és gyűlölet között, és aki nem vigyáz, könnyen a másik oldalon találhatja magát. 

A harcok ellenére nem áll meg az élet az iskolában, csak átalakul. A fiúk a várható csetepatéra edzenek, a lányok pedig próbálják élvezni a fiúk, és a külső elvárások nélküli életet. Bár sziporkázó humorforrás ez a szituáció, érdekes gondolat, hogy mennyire meghatározzák az önképünket, mindennapi cselekedeteinket a vélt, vagy valós elvárások felénk. A fiúk céljukat vesztve lézengenek, dühöngenek. Nem tudják pontosan, új szerepet keressenek, vagy a régit próbálják visszaszerezni, annak minden terhével együtt. A lányok pedig mernek önmaguk lenni: nem szépítkeznek, nem viselkednek álszerényen illedelmesen. Van, aki nem tud adaptálódni ebbe az új világba, és van, aki itt lel igazán önmagára. De végeredményben mind elkezdenek hiányozni egymásnak, és belátják, lehet élni a másik nem nélkül, de nem feltétlenül érdemes…

itt_nincsenek_hercegek_03.jpg

Senki nem szereti a fiúkat! Még azok a lányok, akik szeretik a fiúkat… ők sem bírják ki őket! Büdösek, túl sokat beszélnek, mindent összezavarnak, és mindig a nadrágjukban van a kezük. De ez nem jelenti azt, hogy létezhet iskola fiúk nélkül! Ez olyan, mint a csontmadár csont nélkül! Mint a boszorkány bibircsók nélkül! Fiúk nélkül NINCS AZ ÉLETNEK ÉRTELME!

Az első részben már megszeretett világ így a feje tetejére áll, és az olvasó újra felfedezheti az eddigi helyszíneket, történeteket egy egészen más szemszögből. Közben a szereplők közti dinamika is átalakul, és a karakterek nagyobb mélységet kapnak. Sophie és Tedros története is nagyon jól megmutatja, hogy a korábbi tapasztalatok hogyan hatnak a kapcsolataikra. A szülői elutasítás miatt mindketten dühösek, bizonytalanok, és félnek. A múltjuk tükrében a jelen döntései értelmet nyertek. Az már furcsább, hogy a boldog véghez Agathának választania kell a barátság és a szerelem között. Az nagyon találó megállapítás, hogy ahogy felnő az ember, átalakulhat a prioritása, kevesebb ideje marad magára ugyanúgy, mint a szerelemre, vagy a barátságra. De egy jó kapcsolatban - legyen az bármilyen természetű - szerintem ezek a változások nem hozzák el szükségszerűen a választás kényszerét. Ugyanúgy, ahogy megfér egy szívben a jó és a rossz, ugyanúgy meg kéne férnie egy szívben a különféle érzelmeknek és embereknek. Viszont bármire is sóvárog a szívünk, vigyáznunk kell, mit kívánunk, és mit áldoznánk fel érte!

Ez a baj a mesékkel. Távolról teljesen tökéletesnek tűnnek. De közelebbről megnézve ugyanolyan bonyolultak, mint a való élet.

itt_nincsenek_hercegek_05.jpg

By BubuMaczkó 2017. december 20.

A kötet a Twister Media Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!12115860_414420038763940_7073499257233257650_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr6613003184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2017.12.21. 09:55:15

A gyakorlatban viszont a hercegek keresnek maguknak hercegnőt máshol, a hercegnők pedig lelkesen harcolnak majd a vállalat élén a nagyobb profitért, és a karrierjük végére belsőséges kapcsolatot építenek ki a macskájukkal, vagy a kutyájukkal.

BubuMaczkó 2017.12.21. 10:02:21

@midnightcoder2: Én nem csak ezt látom. Esküvő miatt visszavont előléptetés, állásinterjún a szakmai előélet helyett a szülésről, házasságról "érdeklődés"... Karrier pedig nem csak vezetőként lehetséges, de akkor is be kell tudni osztani az időt. Amikor pedig nem a nagyobb profitról van szó, "csak" a poronty eltartásáról pl, (mint a legtöbb családban Magyarországon), akkor megint más a gyakorlat. Mint írtam, nincs egyensúly, illetve nagyon nehéz megtalálni a munka és a család között. És ez szerintem nemtől független... Ha valaki mást keres, az nem azért lesz, mert dolgozni kell.

GhostNation 2017.12.22. 13:59:16

Véleményem szerint az emberek kb 90% -ának, nem lesz, nincs és soha nem is volt "karrierje". Munkájuk az van, de elenyésző az a kisebbség, akinek ez idő után karrierré bővül. Mert ahhoz áldozatot kell hozni, kemény döntéseket hozni, és elvenni az időt valami mástól, általában a családtól. Elenyésző az a kisebbség akinek sikerül, bármily népszerű manapság ez a szemlélet, hogy majd "nekem" lesz minden. Elárulok egy nagy titkot, nem lesz. Választani kell, lehetőleg még időben, fiatalon, mert nem lehet mindenhol maximumot nyújtani. Az emberek nagy része mégis így próbálja, aztán belebukik. Aztán van aki tanul belőle, és van aki nem. Ilyen ez az nagybetűs élet. :)

BubuMaczkó 2017.12.22. 14:08:07

@GhostNation: Abban nem értek egyet, hogy a karrier egyenlő a vezető szereppel. Az is lehet karrier, ha valaki szolgáltat, vállalkozik, ill. bármilyen munka és beosztás lehet karrier, ha valaki úgy tekint rá. Nem csak, hogy áldozatot kell hozni, de az sem árt, ha az ember szereti csinálni. Ismerek olyanokat, akik azt mondják, nem dolgoztak soha, mert annyira szeretik, amit csinálnak. Nekik élvezet és nem munka, amit csinálnak. Ehhez mondjuk nem árt, ha az ember ismeri a saját határait, tulajdonságait, és ennek megfelelő hivatást választ. Ez viszont ritka, hogy valaki fiatalon így tudja magáról...
Nem lehet meg mindenkinek minden, de nem bűn törekedni, hogy elérjük, amit legjobban szeretnénk.

GhostNation 2017.12.22. 14:23:47

@BubuMaczkó: A karriert ezért is tettem idézőjelbe, mert teljesen szubjektív, kinek mit jelent. Pont ugyan annyira szubjektív, mint az "elérjük, amit a legjobban szeretnénk." Mert mit is szeretnénk? Valyon a másik is azt szeretné? időben mikor szeretné? Most vagy jövőre? Mint minden, ez is folyton változik.

BubuMaczkó 2017.12.22. 14:27:14

@GhostNation: Épp a szubjektivitása miatt gondolom, hogy nem csak 10 %-nak elérhető. A "nekem lesz minden"-re írtam, hogy nem lehet mindent elérni, de ki lehet választani, mit szeretnénk leginkább, és erre lehet törekedni. Az, hogy a másik mit szeretne, mikorra, az már egy másik kérdéskör. Ezért kell egymással kommunikálni, megbeszélni, hogy a változást kövessük.