Graeme Simsion: Örökké, holnapig

A könyv nagy erőssége az ötlet, hogy a szereplők többször dalban mondják el, amit szavakkal nehezükre esne: mélyen bevésődött emlékeiket, amiket ezek a melódiák hívnak elő bennük, szerelmüket, amit nem tudnak kellően kifejezni, megbánásaikat, amikről sokszor ők maguk sem tudnak, amíg meg nem éneklik egy bárban a zongoránál ülve. Én is úgy gondolom, a zene az egyik leggyönyörűbb, és legveszélyesebb eszköze az embernek. A teljes csöndet megtöri, de kifejez mindent egy szó nélkül. Aki sokat hallgat zenét, tudja, milyen, mikor egy hang, egy dallam hatására visszautazik az időben, és egy másik helyen áll, más illatot érez, és egy adott ember mellett ül, egy már megélt pillanatban. A könyvben nem egy kinyilatkoztatás, kifejezés, vagy akár beszélgetés hangzik el, csak a zene által, ami feldobja az érzelmek leírását. Érdekes, hogy ugyanaz a dallam, vagy szöveg mit mond a könyv írójának, illetve az olvasójának.

girl-piano-grand-piano-shoes.jpg

A történet Adamről, egy brit informatikusról, és Angelináról egy ausztrál színésznőről szól. A huszas éveik első felében rövid viszonyuk után egy kontinens választotta el őket több, mint húsz éven keresztül. Ez idő alatt mindketten valaki más mellett kötelezték el magukat. Adam élete kényelmes, nyugodt, amíg egy nap Angelina újra fel nem keresi...

Manapság a legtöbben nem múlt nélkül vágnak bele egy hosszútávú kapcsolatba, házasságba. Több rossz döntés vezethet el mindenkit arra a pontra, mikor készen áll egy kiegyensúlyozott életre valakivel, aki szereti, és akit viszont tud szeretni. Mégis a döccenőknél, gyengébb pillanatokban felmerülhet a kérdés: mi lett volna, ha…?

Személy szerint nem hiszek abban, hogy mindenkinek egy párt rendelt volna a sors. Ha egy kapcsolat véget ér, annak oka van. Ahogy annak is, ha működik. Vannak emberek, akik vonzódnak egymáshoz, és akik között létrejöhet egy különleges kötődés. Akivel azután minden nap megdolgoznak közösen kettejük jelenéért, jövőjéért. Abban sem hiszek, hogy a hűség egy életérzés. Az döntések sorozata: annak az elhatározásnak, hogy a másikat tiszteletben tartom a hibáival, döntéseivel együtt, és nem tiprom a sárba az érzéseit, a méltóságát, az irántam tanúsított szeretetét. Ha valaki új mégis bekerül a képbe, érdemes felülvizsgálni a helyzetet.

pexels-photo-326616.jpeg

A problémám ezzel a könyvvel, hogy egy-két kínos fordulata pont ezekkel az elvekkel megy szembe, és egy beteges viszonyrendszert próbálnak teljesen normálisnak beállítani. Érzelemmentes, kegyetlen megoldást mutat az író egy emocionális kérdésre. Így egy nagyon durva üzenetet közvetít a történet, miszerint a kapcsolatokban az egyensúly az, hogy az egyik fél ad, míg a másik elfogad. Ha az egyensúly felbomlik, nyugodtan vonj be akár egy harmadik embert, és kezeld eszközként a társad és közted levő probléma megoldására! Ezt egyrészt számomra kínos és olykor gyomorforgató volt olvasni, másrészt pedig az önző, elvtelen főszereplőktől teljesen elidegenített. 

Mivel Adam és Angelina kapcsolata ilyen kínosra sikerült, és a jellemük egyre lejjebb csúszott a lejtőn, nemhogy együttérezni nem tudtam velük, de a végére számomra teljesen érdektelenné vált a közös történetük. A körülöttük élők szintén. Egyedül Adam élettársa volt szimpatikus a könyv által megénekelt karakterek közül. A történet, aminek az alapötlete a nosztalgia volt, teljesen ki lett fordítva magából. Egy fontos üzenetet próbál átadni, nagyon mély és bölcs szeretne lenni, de sajnos morálisan nem áll a helyzet magaslatán, így olyan hatást kelt, mintha egy kapuzárási pánikban vergődő férfi gyenge szex fantáziáját olvastam volna: Szex, Alkohol, Rock&Roll, és csak semmi felelősség vagy erkölcsi érzék. Aki egy könnyed, kedves történetre vágyik a szeretetről, nosztalgiáról, (mint én) inkább ne olvassa el! Várjon holnapig, vagy inkább örökké...

divorce-separation-marriage-breakup-split-39483.jpeg

By BubuMaczkó 2018. január 9.

A kötet a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!