Legendás könyvek és megfigyelésük

Könyvkuczkó

Varázsvilág: Egy szokatlan hős, Göthe Salmander

2018. április 24. - Könyvkuczkó

A Legendás állatok és megfigyelésük forgatókönyvéhez J. K. Rowling egy rendhagyó főszereplőt álmodott meg. Göthe Salmander introvertált, csendes, mégis magabiztos jelleme üdítően hat egy kalandokkal teli fantasy sorozat főhőseként. Általában az ilyen személyiségek mellékszereplők, akik más, erőteljesebb egyéniségek mellett bukkanak fel, kiegészítőként. Ő viszont annyira eltér a megszokottól, hogy sok olvasó / néző fejezte ki csalódottságát, mondván, hogy nem elég karizmatikus, gyenge karakter. Ez a reakció sajnálatos, de nem meglepő, ha megnézzük, hogyan jelenítik meg a filmek, könyvek az elvárásokat egy férfi felé: legyen vezéregyéniség, fizikailag erős, határozott, és ne mutassa ki az érzelmeit. Emellett szinte feltétel, hogy az ilyen személyiségeknek része legyen az agresszió, arrogancia, forrófejűség, és a többet erővel, mint ésszel mentalitás. Ezzel szemben Göthe (hasonlóan Peeta Mellarkhoz) alázatos, félénk, érzékeny, gondoskodó, és kompromisszumkész. A kultúránk ezeket a tulajdonságokat egy férfinél rendszerint kínosnak állítja be, így az ő kisugárzása kihívás elé állítja azokat, akik nem ehhez a képhez vannak hozzászokva.egy_szokatlan_ho_s_go_the_salmander_2.jpg

Ő nem Harry Potter

Szerintem ez az ellenérzés Salmander felé nem csak a meglévő tulajdonságairól szól, hanem azokról a jellemvonásokról, amikkel nem rendelkezik. Csak úgy, mint az Átmeneti üresedésnél, itt is meglepte a rajongókat, hogy ez nem egy Harry Potter történet, már ami hősünket illeti. Harry-hez hasonlóan ő is egy brit varázsló, aki a Roxfortban tanult. De a története teljesen más, mintegy kontraszt ‘a kiválasztott’ mítoszához. Neki nincs valami globális teher a vállán, ami csak rajta nyugszik. Nem ő az egyetlen, aki megmentheti a világot. Nincs valami előre elrendelt, végzetes célja, ami szentesíti az cselekedeteit. Ő nagyobb lélek, nagyobb egyéniség is, ami azt illeti. Ugyanúgy őriz magában fájdalmat, kétséget, bizonytalanságot, de finomabban nyilvánítja ki ezeket. Tetteit nem nagy gesztusokban tárja a világ elé, nem vág fel velük. Egy alázatos, szerény ember, aki megelégszik annyival, ami neki jut. A személyes céljai nem nagyravágyóak: csak könyveket szeretne írni varázslényekről, és szebbé szeretné tenni ezáltal az életüket, és egyszerűsíteni a velük való érintkezést. Nincsenek meg benne Harry kétségei a helyét, vagy a saját személyét illetően. Érettebb ebben is: meg van elégedve a saját képességeivel, használja is őket, amikor kell, és a saját céljait viszi előre velük.

Ez nem az a látványos, megszokott, átlagos küzdelem: Göthe nem ránt kardot, nem kötekszik, nem erővel érvényesül. Nem ugrál be a veszedelmekkel teli helyszínre, és nyit azonnal tüzet. Nem okoz kárt, miközben “megment”. Gondolkodik, szemlél, analizál, segít, gyógyít. Figyel, és megoldást keres a problémákra. Nem rejti el őket, nem menekül előlük, miközben újabbakat gyárt. Nem hiú, tapasztalt, vannak félelmei, de nem érzéketlen mások problémájára. Nem olyan értelemben harcos, ahogy először a szóra asszociálunk.

egy_szokatlan_ho_s_go_the_salmander_5.jpg

Hugrabugos

Harry megtestesítője a Griffendél-háznak: bátor, vakmerő, sokszor fejjel megy a falnak, merész, versengő, és olykor szeret felvágni (különösen egy mardekáros jelenlétében).  Göthe ezzel szemben ízig-vérig hugrabugos, prezentálva a háza preferált tulajdonságait: kedvesség, lojalitás, kemény munka, barátság, alázat. Földönjáróbb, kevésbé versengő. Ellene van az erőszaknak, elnyomásnak, főleg akkor, mikor az igazságtétel nevében teszik. A mindennapokban olyan hősökre van szükség, mint ő: önzetlen, kedves, és segítőkész emberekre. Humánus, természetbarát lelkekre, akik nem ártanak senkinek szándékosan, vagy figyelmetlenségből. Akik a harcok közepette is megteszik amit lehet, a többiekért. Akik nem a saját jólétüket, hírnevüket, és dicsőségüket hajkurásszák. Ez még nem jelenti azt, hogy érdemtelenek a figyelemre. Különösen, ha ilyen kalandos lélekkel társul a jóságuk.

Az igazi varázserő

Göthe varázslata nem a pálcájában keresendő, hanem az empátiájában. A munkája, és egyben szenvedélye megfigyelni, tanulmányozni, védeni a varázslényeket. Könyvet ír arról, hogyan érthetjük meg ezeket az állatokat, hogyan kerülhetünk közelebb hozzájuk, hogyan élhetünk velük szimbiózisban. Egyszerűen szemléli a különféle élőlényeket, a szükségleteiket, alkalmazkodik hozzájuk, így teremt velük kapcsolatot. Nem uralni akar, kontrollálni, vagy lenyomni. Nem használja, adja-veszi őket, ahogy körülötte nagyon sokan. A viselkedése furcsaságait magyarázza, hogy a legtöbb idejét nem emberekkel tölti: hangsúlyosabb a nonverbális kommunikációja, keveset beszél, először kerüli a szempontaktust. Talán autisztikus vonásai vannak, talán egy másfajta kifejezésmódhoz van szokva. De pont a friss nézőpontjával, szenzitivitásával, rugalmasságával teljesedik ki szakmailag. Ezek nem olyan vonások, amiket le kell győznie, el kell nyomnia. Nem kell megváltoznia, megkeményednie ahhoz, hogy hős lehessen.egy_szokatlan_ho_s_go_the_salmander_3.jpg

Az, hogy Salmander intenzívebben érzékeli a külső ingereket, analizálja a körülötte lévők hangulatát, problémáit, érzelemnyilvánításait, remek tulajdonságok egy magizoológusnak. Előnyös, hogy nem kell kérdeznie, és meglát olyasmit is, ami felett mások elsiklanak. A bejövő információkat sajátosan dolgozza fel, és a hasznára tudja fordítani. Viszont ez a szenzitivitás neki szerves része, lényege, ebből eredően találta meg a hivatását, életcélját. Bármilyen félénk legyen is, megértése az emberekre is kiterjed, különösen azokra, akiket valamilyen igazságtalanság, vagy méltánytalanság ért. A társadalmat is képes kívülről nézni, a problémákat meglátni, és rendszer-szintű megoldást keresni. A kiváló megfigyelőképesség vezeti rá a megoldásra Grindelwalddal Graves-szel kapcsolatban. Az ilyen szereplők sokszor vannak zavarban akár azért, amit érzékelnek, vagy akár a saját kifejezési nehézségeik miatt, ezért sokszor beárnyékolják őket, pedig nagy szükség van újszerű, friss látásmódjukra.

Kritikus helyzetben ütközik ki legjobban a különbség közte és az átlag között: Credence-ben nem az ellenséget, még csak nem is az ellenfelet látja, hanem egy bajba jutott lelket. Ő nem az, aki legyőz másokat, hanem az, aki megérti őket. Hagridhoz hasonlóan ő nem a rémet, vagy a veszélyt látja, teljesen máshogy közelít a fiúhoz. Nyílt harc helyett segítséget ajánl neki. A szörnyeteget sem kiiktatni akarja, hanem megmenteni. Amikor elhárítja a veszélyt, leleplezi Grindelwaldot, nincs diadalmenet, nem ünnepel, hanem gyászolja Credence-t.

Göthe a barátságaiban is megőrzi érzékenységét, békés hozzáállását. Fejlődik a történet során, még ha ez nem is látványos. Inkább amolyan csendes, belső fejlődés. Megtanul barátkozni, és megbízni a többiekben, jobban kifejezni az érzelmeit embertársai, és nem csak kedvencei felé. A végén, Jacob kérdésére nem rejti el az érzelmeit, nem üti el valami bugyuta viccel, hanem őszintén, szívből felel. Az érzelmei megélése, kifejezése, és elengedése akadályozzák meg, hogy egy frusztrált, agresszív, öntörvényű, sablonos férfi uralja el ezt a fantasy sorozatot. Így kapunk egy szokatlan, de nagyon is szükséges képet egy férfiről, akik tudja, hogy többre megy mézzel, mint légycsapóval.

egy_szokatlan_ho_s_go_the_salmander_8.jpg

By BubuMaczkó 2018. április 24.

A Legendás állatok és megfigyelésük forgatókönyv az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr3213867914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KönyvekkelSuttogó 2018.04.24. 22:31:31

Göthet én legeslegelőször nem tudtam hova tenni egyébként. Nagyon tetszett a legendás lényekhez való hozzáállása, a megóvásukra tett kísérletei, de a karakterét nem tudtam hova tenni a film első megnézésekor. Valószínűleg ezért amit írtál, hogy ő is kilép a szokásos maszkulin szerepből, máshogy, más módon lesz hős.
Göthet a második megnézés után viszont már imádtam, mert akkor már jobban tudtam figyelni a karakterére, jobban megláttam, hogy mitől más ő, és miben jobb mint az átlagos hősök. Sokkal közelebb áll hozzám már, mint Harry a személyével valaha is. Göthe tényleg egy hétköznapi hős nem mindennapi események közepén :)
Elmondhatatlanul várom már a novembert!

Könyvkuczkó 2018.04.24. 22:36:44

@KönyvekkelSuttogó: Én sok hasonlóságot fedeztem fel vele már elsőre is, azóta többször is láttam a filmet, és nagyon szeretem.
Harry sokszor nekem túl arrogáns volt, és néha mintha kimondottan kereste volna a veszélyt, és belesodort mást is. Tőlem ez távol áll.
Magyarországon is novermberben mutatják be? Már én is nagyon kíváncsi vagyok, pedig elég messze van még...