"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.” Carlos Ruiz Zafón

Könyvkuczkó

Irène Némirovsky: Suite française – Francia szvit

2018. április 27. - BubuMaczkó

francia_szvit_3.jpgA Suite française nem csak azért érdekes olvasmány, mert tudomásom szerint ez az egyetlen olyan második világháborús könyv, amit valós időben, még a háború alatt írtak (annak végkimenetelét nem is ismerve), hanem mert ritkán foglalkoznak a háborús menekültek, a megszállt országok civil életének nehézségeivel. Az eredetileg zenei szerkezetre épülő, öt részesre tervezett regény soha nem készült el, mert az írónő 1942-ben meghalt Auschwitz-ban. A kéziratot alig több, mint egy évtizede fedezte fel Némirovsky lánya, így kiadatta a könyvet. Bár a két epizód önmagában is teljes egészet alkot, a történeteket elolvasva felmerül a kérdés, vajon mit gondolt ki az írónő a többi epizódra, így minden olvasó megálmodhatja a saját folytatását.

A kötet egy album, tele gyönyörűen, mégis valóságosan megrajzolt portéval. Hétköznapi családok története a háború viharában, rendkívüli éleslátással megírva. Mindenki máshogy talál módot a túlélésre egy olyan világban, ami teljesen kifordult magából. Bár itt nincs lövészárok, sem drótkerítés, epikus hőstettek, de ugyanúgy csata dúl, csak éppen belső, csendes vívódás és küzdelem a normalitásért. Civileket látunk, akik a maguk módján reagálnak egymásra, és a körülményekre. Gyarló, kicsinyes, ellenszenves nyerészkedőket éppúgy, mint önzetlen, segítőkész jellemeket.

Nem állíthatjuk, hogy ismerjük a tengert, míg nem láttuk viharban éppúgy, mint csendesen.

francia_szvit_1.jpgA könyv első, Júniusi vihar című fejezetében betekinthetünk néhány párizsi életébe, akik a bombázások miatt elhagyják a várost, majd mikor ráébrednek, hogy a semmibe menetelnek, kénytelenek visszafordulni. Érezhető, hogy az író maga is minimum szemlélője volt az eseményeknek, annyira jól bemutatja a menekültté válás folyamatát, a folyamatos tragédiák és veszteségek hatását. Először az otthonát kell maga mögött hagyja mindenki, nem tudva, visszatérhet-e még, vagy hogy ki fogja elvenni tőle a távolléte alatt. Így elindulnak a szeretteikkel, a legnagyobb értékeikkel, amit még elbírnak, és élelemmel. Néhányan autóval tudnak menni, de a legtöbben gyalog, egy szál bőrönddel. Majd elfogy az élelem, a benzin, a szerencsések el tudják cserélni legdrágább kincseiket egy zsemlére.

Miután teljesen lecsupaszítja őket a helyzetük, megtörténik a legrosszabb: elvesztik az életüket, vagy egy szerettüket a bombázásokban. Legutoljára a neveltetésüket vetkőzik le. Mindenkiben bekapcsol az ösztönlény, aki a túlélésért küzd, és nem segít senki másnak, csak magának és családjának. Ez nem csak a menekültekre vonatkozik, hanem a városokra, falvakra is, ahol a menekülő tömeg szeretne enni, szállást találni, megmosdani. Teljesen logikus, mégis megborzongatja az olvasót, ha látja a háborút megélt arcokat, a gyermekükért síró anyákat, a feleségükért könyörgő férjeket, a másik oldalon pedig a saját otthonukat, biztonságukat féltő falusiakat. Tisztelet minden kivételnek, aki nem a tömeget látja, hanem az egyéneket benne.francia_szvit_5.jpg

Az ellenséges katonát soha nem önmagában látták, nem mint egyik emberi lényt szemtől szemben a másikkal: mögötte megszámlálhatatlan rajokban nyüzsögtek a távollévők és a halottak kísértetei.

A kötet második, Dolce elnevezésű epizódja egy kisvárosban, Bussy-ben játszódik a német megszállás ideje alatt. Némirovsky érzékletesen mutatja be a kis francia közösséget, és az ott feszülő ellentéteket, amiket a rang, a pénz és az intrikák szültek. Béke idején is elvégeznék ezek a magukét, a kényszerű együttélés a németekkel csak felerősíti a már meglévő konfiktusokat. Mivel nem fognak össze egyik oldalon sem, és mindenhol ott van a széthúzás, a különböző erkölcsi mérce, bizonyos tragikus események elkerülhetetlenek.

Ebben a regényben a franciák nem szentek, és a németek sem vérszomjas fenevadak. Csupán átlagos polgárok, akik kultúrájukban, habitusukban, egyénileg, az erkölcsi érzékükben különböznek egymástól. Mindenki vesztes helyzetben van: furcsa belegondolni is, hogy felébrednek a saját ágyukban, a szobában, ahol nem változott semmi, mégis minden más lett. Az anyák, feleségek, nővérek szíve szakad meg, hogy a szeretett fiú, férj, testvér helyére egy német katona kerül, az ő asztalánál ül, az ő ágyában alszik.francia_szvit_4.jpg

Ahogyan az is fájdalmas a német katonáknak, hogy ki vannak szakítva a megszokott közegükből, és idegen helyen kell élniük, ahol a pokolba kívánják őket. Egy idő után már mindenkiben összezavarodik, hogy ki is az igazi ellenség. Minél tovább élnek együtt, annál jobban megismerik egymást. Már nem egy idegen lesz a másik fél, hanem ismerős illatok, zajok, szokások által kirajzolódik az ember. Az első fejezettel ellentétben, ahol egyre inkább egy nagy, ijesztő, arctalan tömeg alakul ki a menekültáradatból, itt egy nemzet tömegéből válnak ki egymás után az ismerőssé váló arcok. Az elidegenedéssel kerül szembe a megismerés folyamata. De mindkét esetben fokozatosan kerül előtérbe, ki milyen jellem valójában.

Ebben az érzelmi viharban szeret egymásba egy művészlélek német tiszt, és egy magányos, érzelmileg elhanyagolt francia lány. Lucile lelki világán át kísérjük végig a változást, ami végbemegy a lányban. Eleve ambivalens gondolatai vannak a férje, és anyósa felé. Elüt a környezetétől, bár nem minden megnyilvánulásuk idegen tőle. A személyisége, és az elvárások felé feloldhatatlan konfliktust eredményeznek, és a városi események elválasztják Brunotól. A kérdés nyitva marad: Kihez érdemes hűnek lenni? Magunkhoz, a hazánkhoz, az otthonunkhoz vagy a szerelmünk tárgyához? Mindketten meghasonlanak ettől, és feloldozás egyikük számára sem lehetséges. Mégis ők ketten őrzik meg leginkább emberi mivoltukat ebben a káoszban.

francia_szvit_2.jpg

Egyedül a zene szünteti meg két emberi lény között a nyelvi, szokásbeli különbségeket, és mindkettejükben valami romolhatatlant érint meg.

By BubuMaczkó 2018. április 27.

A kötet a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!10421413_1090029041015032_451078210076508709_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr5513873932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.