"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.” Carlos Ruiz Zafón

Könyvkuczkó

Krausz Emma: Osztálykép

2018. május 03. - BubuMaczkó

osztkep_3.jpgA most megjelent Osztálykép legnagyobb erőssége, hogy Krausz Emma nem felejtette el, milyen kamasznak lenni. Tudja, hogy nem a korunk határozza meg a problémáink komolyságát. Tudja, itt már nem az a legfontosabb, amit elmondunk, hanem az, amiről nem beszélünk. Ebben a könyvben nincs olyan, hogy “csak valami kamasz-panasz”. Őszintén, szemellenző nélkül mutat be egy nehéz időszakot. Egyszerű, hétköznapi nyelven ír, de egyáltalán nem felszínesen. Olvastatja magát a könyv, könnyen megjegyezhető minden momentum. Így a végén kirakós módjára összeáll egy komplex, több rétegből álló történet, amiben minden mondatnak, cselekedetnek, helyszínnek jelentősége van. Friss nézőpontból mutat be régi problémákat, összetett, egyéni karakterek szemszögéből, így sosem sikkad el a lényeg.

Az emberek olyanok, mint a virágok. Odafordulnak, ahol fényt remélnek. A lelke mélyén mindenki törődésre vágyik.

A kötet főhőse egy tizenhét éves fiú, Levente, akit az édesanyja felett érzett gyász formál, alakít. A halál elvett a lelkéből valami megfoghatatlant, a helyén fájdalmat, keserűséget hagyva. Haragban van a világgal, önmagával, a szüleivel, iskolatársaival. Azt keresi, mi ad ebben a dühben, magányban, sötétségben biztonságot. Így a hétköznapi rutinba, a tanulásba, a csigaházába, és a könyvtár csöndjébe kapaszkodik. Félreáll a saját életéből, a többiekében pedig csak szemlélőként szerepel. De amint jól érezné magát, eluralkodik rajta a lelkiismeretfurdalás, az önvád, és a düh. A többiek életének normalitását legalább annyira megveti, mint amennyire sóvárog utána. Egyszerre szeretné élni, és eldobni az életét, megőrizni, és elengedni az édesanyját. Emlékei a legváratlanabb helyeken találnak rá, benne élnek a törött cserepekben, a virágillatban, énekszóban, Levente bűntudatában. Ebből a zavaros ködből váratlan események vezetik ki a fiút, kezdve azzal, hogy rájön egy osztálytársa titkára.osztkep_5.jpg

A bűntudat visszatartotta attól, hogy igazán éljen.

Van egy mondás, miszerint mindenki annyira beteg, mint a titkai. Ezt a történet kiegészíti azzal, hogy a titkaink nem mindig a sajátjaink, és az ebből adódó helyzeteket az bonyolíthatja, teheti betegebbé, akivel osztozunk rajtuk. Mert egy titok eszköz, ami nemes kezekben védelmet, biztonságot, megértést jelenthet. Ellenkező esetben fájdalomhoz, hazugsághoz, zsaroláshoz vezethet, könnyen fegyverré válhat. Ezt mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia, ahogyan a saját cselekedeteinek a hatását másokra, és a felelősségét magáért, vagy a többiekért. Ez a fejlődés egy aknamező, amiben a folyamatos változás az egyetlen állandó, ami éppen ezért tele van bizonytalansággal, félelemmel, identitáskereséssel.

Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.

osztkep_7.jpgA könyv hősei nem csak a kamaszkor miatt változnak, néhányuknak az őket ért traumák miatt is újra kell definiálniuk magukat. Ahogyan szembenéznek veszteségeikkel, fájdalmukkal, az “újraindítja”, formálja őket. Ami nagyon fontos eleme a történetnek, hogy nem úgy mutatja be a traumatizált embert, mint aki egyértelműen az, mint aki szimpatikus, vagy sajnálnivaló. Az amúgy természetes reakciók kívülről nézve negatív tulajdonságoknak, jellemhibának tűnhetnek, pedig könnyen lehet, annak van a legnagyobb szüksége védelemre, szeretetre, segítségre, akit a többiek a legkevésbé szerethetőnek ítélnek meg. Az önpusztító viselkedést, túlkompenzálást, mások piszkálását, vagy egyszerűen a problémák okait magukban is nehéz felismerni, de meglátni másokban, hogy miért úgy bánnak velük, ahogy, olykor lehetetlennek tűnik. Különösen olyannál, aki maga is inkább elkövetővé válik, vagy aki mélyen magába rejti az érzelmeit, a világ felé pedig felvesz egy idegen pózt. Ezekből a kényes szituációkból a nyitottság, őszinteség, megismerés, megértés, és elfogadás vezet ki, amit minden karakter a maga tempójában tanul meg. 

Mindenki előtt jól ismert táncot jártak, de saját táncuk lépéseit egyedül ők ismerték.

Levente saját magán is megtapasztalja, sokkal könnyebb bezárkózni, mint nyíltan vállalni önmagát a gyengeségeivel, sebezhetőségével együtt. Ehhez viszont először neki magának kell megismernie azt a Leventét, akinek már nem él az anyukája. Aki más ember lett, attól a fajta sötétségtől, ami beléköltözött. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek pozitív hozadékai mindannak, amit át kellett éljen. A karaktere erősebb lett, megértőbb, érettebb. Ebben a zavaros, összetett, törött tükörképben jelenik meg valaki, aki pusztán a jelenlétével lökést ad a fiúnak, hogy szembenézzen a fájdalmával. Levente sebezhetőségét újraértelmezi a benne ébredező szerelem, életkedve visszatér, de nem oldja meg helyette a problémáit, sőt. Idő, munka, fejlődés kell hozzá, hogy a sajátján kívül valaki más kételyeit, vágyait, múltját megértse. De ez nem a vége egy korszaknak, inkább a kezdete a felnőtt létnek. Egyik lépés, amiből következik a másik. Mert a való élet nem áll meg, nem létezik teljes happy end, vagy abszolút tökéletesség, csak a régi osztályképeken.osztkep_4.jpg

Az idő rettentő dolgokra képes. Segít emlékezni vagy elfelejteni dolgokat, felgyorsítja vagy épp lelassítja az eseményeket. Ha valaki megkérdezte volna Leventétől, milyen szuperhős szeretne lenni, akkor biztosan rávágta volna, hogy olyan, aki manipulálja az időt. Csakhogy az időnek is megvannak a saját törvényei. Senki sem uralhatja.

By BubuMaczkó 2018. május 3.

A kötet a Twister Media Kiadó gondozásában, a Bekezdés program győztes pályázataként jelent meg. Itt megrendelhető!osztkep_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr2213887816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.