Legendás könyvek és megfigyelésük

Könyvkuczkó

A tapasztalat, az évek, a könyvek, meg a blogok

2018. június 04. - Könyvkuczkó

bloggertapasztalat_7.jpgKönyves blogot írni összetett dolog: szükséges hozzá írói érzék, egyéni stílus, alapvető nyelvtani tudás, egy kis számítástechnika, esetleg fotózási készség, és persze idő, tapasztalat és egy jó ötlet. Ebben a sorozatban annak járok utána, hogyan lehet mindezt a gyakorlatban is megvalósítani, mit tanácsolnak a tapasztalt bloggerek, milyen gondolataik, élményeik vannak. Olyanokat kérdeztem, akiknek fontos a véleménye, mert az oldaluk neve egyet jelent a minőséggel: Pannát, A Szofisztikált Macska gazdáját, Monát, a BookHangover megrögzült Kindle nyomogatóját, Ibolyát, a Hintafa bloggerináját, Heloise-t, a Könyvekkel suttogót; végül, de nem utolsó sorban Vicky-t, Three Points of View blog szerzőjét. Figyeljetek, és tanuljatok!

1. Mióta írsz blogot? Hogyan jött az ötlet, hogy blogot indíts?

A Szofisztikált macska: Könyves blogot alig egy éve írok, így viszonylag újnak számítok, de azért annyira mégsem. Az első blogomat 2013-ban indítottam, ezt követte nem sokkal később a beauty blogom, amit nagyon szerettem csinálni, de az utóbbi időben már nem leltem benne örömömet, ezért határozatlan időre szüneteltetem. A könyves blog ötlete már régóta a fejemben volt, de két blogot egyszerre nem lett volna energiám menedzselni, így el is vetettem a lehetőséget és inkább a szépségápolós blogomon írtam néha könyvekről is. Aztán amikor rájöttem, hogy sokkal szórakoztatóbb számomra az olvasmányaimról, mintsem kozmetikumokról írni, akkor feltettem a kérdést magamnak, hogy ugyan mi tart még vissza? Így született meg A Szofisztikált Macska.

Bookhangover: Hat éve kezdtem neki a blogírásnak, de akkor még személyes vonalon mozogtam, majd amikor megkaptam életem első ebook olvasóját - melynek hála visszataláltam az olvasáshoz -, próbaképpen elkezdtem írni az elolvasott könyvekről. Később annyira belejöttem, hogy különválasztottam a személyes blogomtól, és azóta is kiírom magamból az olvasmányaimat. Mióta csak az eszemet tudom, honlapokat készítettem, menedzseltem, mindig is kikapcsolódást, egyfajta hobbit jelentett számomra, de a blog vezetése sokkal nagyobb szabadságot adott, nincs az a megfelelési kényszer a naprakészséggel, mint egy adott dologgal foglalkozó (pl. együttes, sorozat, színészek) honlapnál, ezért kötöttem végül ki a blognál.

Hintafa: Három éve. Akkor jött az ötlet, amikor a játszótéri anyukák egy idő után finoman jelezték, hogy túltoltam a gyerekkönyves áradozásaimat. Hogy a kecske is jóllakjon és káposztában se legyen hiány, kerestem egy olyan csatornát gyerekkönyves örömeinknek, amiből akár még más is profitálhat. Jó ötletnek tűnt ilyen módon követni a folyamatot, aminek a végén - ideális esetben - olvasók lesznek a gyerekeim. Mivel sokat társasozunk és alkotunk itthon, természetes volt, hogy ez a három téma gyerekkönyv - társasjáték - alkotások adja a blog gerincét.

Könyvekkel suttogó: 2009. nyarán indítottam el a blogomat, tehát már lassan kilenc éve. Ebben a kilenc évben előfordultak pár hónapos, maximum féléves kihagyások, de azért viszonylag folyamatosan írtam. Az ötlet onnan indult, hogy a két húgom szintén nagyon szeret olvasni, ám én akkor már két éve távol éltem tőlük az egyetem miatt, és ritkábban találkoztunk. Szerettünk már akkor is – most is – könyvekről beszélgetni. Hogy ne kelljen a következő találkozásunkig magamban tartanom a legújabb szuperséges könyvélményeimet, úgy döntöttem, hogy inkább megírom nekik. Az e-mail kicsit követhetetlen volt ilyen szempontból, így inkább a blog mellett döntöttem.

Three Points of View: A Three Points of View most júniusban lesz öt éves. Bizony, már lassan iskolás korú lesz a gyerkőc. Ez igazából azért is olyan nagy szó, mert teljesen spontán ötlet volt a blog elindítása – akkor még két másik barátnőmmel együtt, innen is a név. Mindannyian könyvmolyok vagyunk, szeretünk róla beszélni és ki akartunk építeni egy kis zugot a neten, ahova hasonló érdeklődésű emberkék összegyűlhetnek kibeszélni ezt a szenvedélyt. Zsina és Nalla aztán idővel abbahagyta a blogírást – de persze töretlenül könyvmolyok – engem viszont berántott mire észrevettem.

2. Miért fontos számodra az írás?

Bookhangover: Szeretem kiírni magamból a könyvek okozta benyomásokat, érzelmeket, gondolatokat, ami így, írásos formában fenn is maradhat a későbbiekben is.

Hintafa: Egyfelől lehetőséget arra, hogy másoknak megkönnyítsem a választást, legyen szó akár gyerekkönyvekről, vagy társasjátékokról. Másfelől pedig évek múlva lesz a “kezemben” egy emlékkönyv a könyves/játékos kalandjainkról. A babanaplókat úgyis olyan trehányul vezettem.

Könyvekkel suttogó: Az írásnak köszönhetően sokkal inkább át tudom gondolni, meg tudom magamnak fogalmazni, hogy mit adott számomra a könyv: milyen gondolatokat, érzéseket indított el bennem. Tudatosságot vitt az olvasói létembe. Mióta blogot vezetek, sokkal inkább letisztázódott bennem, hogy mi az, amit szeretek a könyvekben, és mik azok, amiktől sikítófrászt kapok. A blog emellett lenyomata is az olvasói evolúciómnak. Miután felfedeztem a többi könyves blogot, csak úgy repkedtek fel a könyvcímek a várólistámra. Egy újabb kapu nyílt meg előttem. A könyves blogom vezetése közben alakult ki a mostani ízlésem. Örülök, hogy maradt egy lenyomata ennek a folyamatnak – ami természetesen, még mindig tart. Szerintem még mindig maradtak kinyitni való kapuk.

Three Points of View: Mert kikapcsol és szórakoztat. Nekem egy nehéz nap után ez a meditációm, a menedékem, mint másnak mondjuk a zenehallgatás vagy akár a takarítás. (Utóbbi lehet nekem is jól jönne :)) És habár vannak hullámvölgyei ennek is, de egy olyan színfoltja az életemnek jelenleg, amitől semmi pénzért nem válnék meg. Ráadásként nagyon sok embert ismertem meg általa, akikért hálás vagyok.

A Szofisztikált macska: Mert írás közben mindig megtapasztalom azt a bizonyos Flow-élményt, ami annyira csodás, hogy nem adnám semmiért. Ezenkívül terápiás hatása is van számomra, hiszen kiskamaszkorom óta az írásba menekülök, ha éppen rosszabb passzban vagyok, és mindig szokott segíteni. Könyves blogot pedig kifejezetten érdemes írnom, mert mélyebben megmaradnak bennem az elolvasott történetek és az általuk kiváltott érzések, emellett sokkal többet gondolkodom egy-egy könyvön az olvasása után, mint a blog előtt bármikor. Afféle felnőttkori olvasónapló lett számomra, amit ezúttal élvezek is írni – az iskolában borzasztóan utáltam.

3. Mi az, amit adni szeretnél az olvasóidnak a blogod által? 

Hintafa: Elsősorban inspirációt, hogy olvassanak és játsszanak a gyerekeikkel.

Könyvekkel suttogó: Azt, amiért eredetileg is elindítottam a blogomat. Megosztani másokkal a szuper könyveket, hátha nekik is olyan élményt nyújtanak, mint nekem.

Three Points of View: Azt szeretném, ha egy menedékké válhatna az internet ezen kis sarka az olvasóimnak, ahova visszavonulhatnak egy nehéz nap után, hogy hasonló érdeklődésű könyvmolyokkal múlassák az időt és kibeszéljék a szenvedélyüket – az olvasást. És persze minél több embert sikerül megismertetnem az olvasás szeretetével, annál jobb.

A Szofisztikált macska: Egy olyan helyet, ahol jó elidőzni, olvasgatni, ami segít pár percre kiszakadni a napi mókuskerékből. Szeretnék nekik érdekes, izgalmas és értékes könyveket ajánlani – akár olyat is, amit maguktól nem választanának a könyvesboltban sétálgatva. És persze szeretném, ha a blogom által egy kicsit hozzájárulhatnék ahhoz, hogy többen vegyenek könyvet a kezükbe.

Bookhangover: Szeretném minél több könyvvel megismertetni az olvasóimat, nem feltétlenül csak a friss megjelenésekkel, hanem azokkal is, amelyek korábbi évek olvasmányai voltak és megérdemlik a figyelmet. Vagy épp ellenkezőleg, ha eddig nem bukkantak rá, ezután se tegyék.bloggertapasztalat_6.jpg

4. Mire vagy a legbüszkébb az oldaladdal kapcsolatban?

Könyvekkel suttogó: Egyszerűen arra, hogy van nekem. Hogy a blogomban ott vagyok én, mindenféle idősíkban. Az emlékeimmel, az érzéseimmel, a könyveimmel. Hogy kitartok mellette, és úgy érzem, tényleg a részemmé vált már ez a platform. De emellett az olvasóimtól érkező minden pozitív visszajelzés is a legnagyobb büszkeség számomra. Örülök, ha valakinek fel tudom kelteni az érdeklődését egy könyv iránt, és még jobban tudok örülni annak, ha tetszik is neki. Örülök, ha részem van benne, ha olvasók és könyvek egymásra találnak. Néha tisztára Emma Wodehouse-nak érzem magam.

Three Points of View: Hogy még mindig működik? Lehet hülyén hangzik, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy ennyi év után is töretlenül érzem a motivációt, hogy írjak, hogy fejlesszem ezt a kis birodalmam. És hogy vannak, akik tényleg kíváncsiak az agymenéseimre és visszatérnek – ami még mindig meglepő tud lenni a számomra. :)

A Szofisztikált macska: A lassú, de biztos növekedésre és arra, hogy egyre több pozitív visszajelzés érkezik hozzám. Örülök annak, hogy az olvasóim kommunikatívak a közösségi oldalaimon és boldoggá tesz, amikor az én ajánlásom után vesznek kézbe egy könyvet. Ez utóbbi egyébként amellett, hogy fantasztikus érzés, nagyon rémisztő is, hiszen ott van az emberben, az “úristen, mi van, ha nekik mégsem tetszik és csak kidobták a pénzt?” gondolat is, de ezt már egyre jobban kezelem.

Bookhangover: Arra, hogy a blogom által kinyílt felém egy olyan világ olyan emberekkel, akik hozzám hasonlóan könyvmolyok. Na meg arra is, hogy nem adtam fel és azóta is szeretem kifejteni a gondolataimat egy-egy olvasmány kapcsán.

Hintafa: Azokra a levelekre, amik időnként a postaládámban landolnak (olykor akár határokon túlról), és arról mesélnek, hogy mennyire jól működött egy társas, vagy micsoda örömöt okozott egy könyv. Egyszer összeismerkedtünk egy anyukával egy játékbolt társasjátékos polca előtt (hol máshol?). Legnagyobb bánatára a kisfia nem nagyon szerette a könyveket. A beszélgetést több tucat levélváltás követte, míg egy nap kaptam tőle egy nagyon boldog levelet, amiben elújságolta, hogy sikerült a rendszeres olvasást becsempészni a mindennapjaikba és a kisfia már követeli az új meséket. Ezek a mementók az üzemanyagaim.

5. Milyen tanácsot adnál egy kezdő bloggernek? Miért érdemes belevágni?

Three Points of View: Én mindenkinek azt mondom, hogy ha egy kis motivációt is érez a blogolásra, akkor vágjon bele, mert hatalmas élmény tud lenni! Veszíteni való meg nincs, max. rájön, hogy ez mégse neki való és megy tovább keresni a számára megfelelő hobbit. Persze azzal azért érdemes előtte tisztában lenni, hogy ezt is tanulni kell, nem lesz senki egy nap alatt profi, időt és energiát kell beleölni, de meghálálja. Tanácsolni meg azt tudnám, hogy mindenki próbálja meg megtalálni a saját hangját és ezt azon a módon közvetíteni az olvasók felé, ami a legjobban passzol hozzá. (mint pl.: Könyvparfé a főzés és az olvasás ötvözetével)

A Szofisztikált macska: Egy könyves blogra bejegyzést írni sok-sok munkaóra, és ebből még az olvasás a legkönnyebb rész. Nagyon hamar bele lehet unni, ha csak hirtelen fellángolásból, vagy a recenziós könyvek csábítása miatt vágunk bele, szóval első körben azt a kérdést érdemes feltenni magunknak, hogy valóban tudjuk-e hosszútávon, élvezettel csinálni. Ha igen, akkor azt tanácsolnám, hogy inkább a minőség, mint a mennyiség legyen a fő szempont. Fontos, hogy elsősorban a saját örömünkre írjunk, mert ez bizony érződik a posztokon is és előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Ha szeretsz írni, hasonló érdeklődésű emberekkel kapcsolatba kerülni, feszegetni a határaidat és valami kreatív hobbit keresel, akkor érdemes megpróbálkozni a blogolással.

Bookhangover: Akkor érdemes belevágni, ha elég kitartás van benned és nem csüggedsz el, ha nem özönlenek a kezdettől fogva az olvasók. Semmiképpen se a lájkok és a megosztások, na meg az “ingyen könyvek” miatt állj neki a blogolásnak, hanem tényleg akkor, ha szereted megosztani a gondolataidat másokkal.

Hintafa: Adj időt magadnak, belejössz! Ne felejts el feltöltődni! A saját kedvedre, ne kényszerből csináld!

Könyvekkel suttogó: Ha szerettél korábban olvasónaplókat írni vagy pepecselni a könyveiddel, és az olvasmányaidról is szívesen gondolkodsz, akkor szerintem érdemes mindenképpen belevágni. Sokat tud adni a blog önfejlesztés terén is, és tényleg egy nagyon érdekes lenyomata marad a személyiségednek, a benned zajló változásoknak. A blogodon ezért mindenképpen legyél önmagad. Csak te és a könyveid. Ennél több szerintem alapvetően nem is kell.

6. Mi az, ami egy blogban először felkelti az érdeklődésed?

A Szofisztikált macska: Ha hasonló az érdeklődési körünk a könyveket illetően, illetve ha a blog írójának személyisége is benne van a posztokban. Szeretem, ha egy blogon saját, hívogató fotókat használnak illusztrációnak és ha letisztult, esztétikus a sablon. Alap, hogy olvasható legyen a betűtípus (illetve a betűk és/vagy a háttér színe), mert lehet bármilyen jó a szöveg, ha jojózik tőle a szemem, akkor nem kattintok rá soha többet.

Bookhangover: Mindenképpen az oldal felépítése, letisztultsága, kinézete. Sajnos megvan bennem az a rossz tulajdonság a blogokat illetően, hogy a külső alapján ítélkezem, hiszen ha káosz uralkodik a megjelenésnél, hogy lehetne összeszedett és jól felépített egy bejegyzés?

Hintafa: A témája, a képek.

Könyvekkel suttogó: Az érdekes gondolatok, izgalmas megközelítések az olvasmányok felé. És persze, maguk az olvasmányok, amiket olvas az illető. Olvasóként szeretem, ha bizonyos, számomra kardinális könyvekben egyezik az ízlésünk és valamennyire a véleményünk is. Új látogatóként az ilyesmiket mindig igyekszem lecsekkolni. Hiszen más blogokon én nem bloggerként tekintek magamra, hanem olyan olvasóként, aki folyton gyűjti az ötleteket a végtelenné nyúlt várólistájához.

Three Points of View: A küllem. Nincs mit ezen szépíteni, felszínesek vagyunk mi emberek, ez az amit először meglátunk, ha belépünk egy blogra, és ha zavaró a számomra, akkor nincs is kedvem tovább ott maradni. Szóval mindenképp érdemes egy olyan sablont összerakni, ami addig fenntartja az ember érdeklődését, hogy valóban bele is nézzenek az írásunkba. És itt jön számomra a legfontosabb – a stílus. Ezzel lehet megvenni kilóra. Legyen benne valami egyedi, ne érezzem azt, hogy ugyanolyan, mint az előtte látott 200 blog, lássam, hogy tényleg szereti csinálni, nem csak megrendelésre gyártja a tartalmat.bloggertapasztalat_3.jpg

7. Szerinted mitől lesz érdekes egy blog vagy akár egy bejegyzés? 

Bookhangover: Manapság könyves blog tekintetében nagyon nehéz valami forradalmit alkotni, így ha van benne egy kis kreativitás, átjön az illető egyénisége, valami plusz fondorlatot visz bele, akkor már élvezet lesz olvasni. Az már csak hab a tortán, ha egy könyv témáját - ahol lehet - kicsit jobban körbejárja, hozzá kapcsolódó érdekességeket illeszt bele.

Hintafa: Fontos, hogy a szerző személyisége is tükröződjön az írásban. A szép képeket is mindig díjazom.

Könyvekkel suttogó: Az egyedi látásmódtól. Persze, minden blognak megvannak az erősebb és gyengébb bejegyzései – nehéz ugyanazt a szintet hozni mindig. (Le a kalappal azok előtt, akik erre képesek. Mert szerintem erre is akadnak azért példák.) De szeretem, ha a bejegyzések többsége érdekes és értékes gondolatokat tartalmaz. Ha úgy érzem, egy bejegyzés elolvasásával többet kapok, mint mondjuk a macskakaja összetételének vagy a könyvespolc összeszerelési útmutatójának elolvasásával.

Three Points of View: Eléggé belementem ebbe már az előző pontnál, de akkor kitérek egy számomra fontos pontra még. Ne legyen sablonos, ne érezzem azt, hogy az összes posztja ugyanolyan, és legfőképp ne másoljon másokat. Mert úgyis kiderül előbb utóbb. Nagyon szeretem az egyedi megközelítéseket, például akár a könyves posztoknál maradva Shanara (Könyvek erdeje) interjú formájában megírt kritikái.

A Szofisztikált macska: Ahogy fentebb is említettem, a blogger személyisége sokat nyom a latba, emellett érdemes valami kis pluszt is belevinni a posztokba vagy találni valami extrát, amitől egyedi lehet a blogunk.

8. Milyen blog az, amit nem szívesen olvasol? 

Hintafa: Amik lehúznak, önmagukat ismétlik.

Könyvekkel suttogó: Akinek nincsen mondanivalója, és a blogjában több a Book Tag bejegyzés, mint az írások az olvasmányairól… Szeretem, ha egy bejegyzés inkább a könyvről szól, és azon keresztül a bloggerről. Mert persze, ez utóbbi is nagyon fontos. Szeretem, ha a blogger valahogy, valamilyen formában azért ott van a sorok között. Szeretem azokat, akik megtalálják az aranyközéputat. De persze, ez is egyéni vélemény, valaki meg biztosan pont azokat a dolgokat szereti, amiket én nem. Elég széles az internet közönsége, mindenki megtalálhatja a saját olvasóit. Szóval, alapvetően mindenki blogoljon úgy, ahogy jól esik.

Three Points of View: Amikor látom, hogy csak a recenzió miatt írja, nincs benne a szíve-lelke és egy sablonra ráhúzza az összeset, csak legyen letudva. Azért se vagyok oda, ha valaki túlságosan személyeskedésbe viszi át a negatív kritikáját, mindenféle valós érv alátámasztása nélkül. Persze, legyen szubjektív, azt szeretem ha a személyisége is benne van, de ugyanakkor nem szeretem, ha valaki nagyon előítéletes, vagy csak pocskondiázza a könyvet/szerzőt valós érvek nélkül.

A Szofisztikált macska: Kerülöm a kizárólag YA olvasmányokkal foglalkozó blogokat, mivel nem az én világom, így nem is érdekelnek. Ezenkívül a rossz helyesírás, az oda-, és megmondási kényszer, illetve a könyv teljes cselekményének elmesélése recenzió címén szokott elriasztani örökre. Külsőleg pedig a csiricsáré, káoszos, túlgrafikázott, olvashatatlan, villogó-zenélő blogokat nem kultiválom.

Bookhangover: Nem szeretem, ha semmi önálló gondolat nincs az értékelést illetően. A sima tetszett/nem tetszett vélemény amolyan nesze semmi, fogd meg jól, sokkal fontosabb a személyesebb viszonyulás, illetve önálló gondolatok kifejtése a könyvhöz kapcsolódóan. Vagy ha félvállról veszi az illető az értékeléseket, összedob valamit, és azt imádni kell, pont.

9. Szerinted mik a leggyakrabban előforduló hibák, amit egy blogger elkövethet?

Könyvekkel suttogó: Ezen még sosem gondolkodtam – talán ebből is látszódik, mennyire nem vagyok tudatos blogger. Talán a túlvállalás miatti kiégés. Amikor túl sok mindent szeretne valaki: például eldönti, hogy naponta posztolni fog egy bejegyzést, és ehhez igyekszik tartani magát. Akinek nem ilyen a tempója, az pár hét, esetleg hónap múlva már elvesztheti a bejegyzés írásában lelt örömét. És ha az öröm nincs meg, akkor semmi értelme nincs a blognak.

Three Points of View: Hogy hamar feladja. A legtöbben úgy állnak hozzá, hogy egy nap alatt sikert akarnak elérni, és mikor nem jön be a több ezres olvasói tábor azonnal, akkor ott is hagyják. Kitartás kell hozzá, meg tanulni kell a hibákból. És igen, hatalmas szerencse is szükséges, ha valaki ténylegesen nagy blogot akar vezetni.

A Szofisztikált macska: Ha túl egysíkú a blog vagy a posztok (TAGek, TAGek mindenhol), vagy ellenkezőleg, túl sok dologba kap bele a blogger és csak egy átláthatatlan katyvasz fogadja a látogatót. Fontos az őszinteség is, nem szabad az öncenzúra csapdájába esni csak azért, hogy jó benyomást keltsünk, de a negatív véleményt is szépen kell tálalni, sok bloggernek ez nem erőssége. Apróság még, de gyakran elfelejtik az oldaltörtést alkalmazni, pedig fontos, mert nem szeret mindenki méteres posztokat görgetni a főoldalon.

Bookhangover: A helyesírási hibák! Nem állítom, hogy én tökéletesen fogalmazok, de ha nem vagyok biztos benne, utánajárok, vagy másképp írom le a mondandómat. Sokan nem törődnek vele, pedig ez az egyik legfontosabb dolog. A másik nagyon gyakori, amikor minden azonnal kell: az elismertség, a recenziók, a támogatottság, az olvasótábor. Továbbá, ha lerí egy-egy bejegyzésről, hogy csak azért készült el, hogy a kiadó/író kedvében járjon, valamilyen felkérésben, ajándékban reménykedve.

Hintafa: Talán, ha túl hamar akar túl sokat. Amikor nagyon próbál valamilyen lenni, de valahogy nincs szinkronban a végeredménnyel.bloggertapasztalat_1.jpg

10. Hogy állsz a recenziókkal? Érdemes kérni / elfogadni őket?

Three Points of View: Persze, nagyon jó dolog a recenzió, érdemes belevágni, de csak úgy, ha tisztában vagy vele, hogy ez mivel jár a részedről. Meg szükséges hozzá nagy adag önismeret is, nehogy a végén összecsapjanak a fejed felett a hullámok. Mostanában én inkább angol recenziókat fogadtam el, kíváncsi voltam a külföldi részére, de ezekből se sokat, mert én annyira spontán olvasó vagyok, annyira a hangulatomtól függő, hogy mit akarok olvasni, hogy nem vagyok kifejezetten a recenziókkal járó határidőkre alkalmas személyiség. Nekem ez hobbi és nem akarom bekorlátolni magam velük. Persze, azért még így is elcsábulok néha-néha. Épp ezért, ebből tanulva, szerintem egy recenzió elfogadása/kérése előtt mindenki üljön le egy kicsit és tartson egy kis önismereti órát.

A Szofisztikált macska: Egyelőre nincs nagy tapasztalatom, legalábbis ami a kérést illeti – alig egyéves a blogom, még nem éreztem úgy, hogy eleget tettem le ehhez az asztalra. De nagyon boldoggá tesz, amikor egy-egy kiadó megtalál, mert az talán azt jelenti, hogy jó úton járok a bloggal és valljuk be, nagy könnyebbséget is jelent a támogatásuk. Szóval igen, a recenzió jó dolog, de azt már most látom, hogy érdemes vele az arany középútra törekedni, mert hamar és borzasztóan könnyen el lehet úszni, engem pedig személy szerint nagyon tud frusztrálni, ha sokat “ülök” egy recis könyvön.

Bookhangover: Nemrég kaptam meg életem első recenzióját, így elég kezdőnek számítok ezen a téren. Szerintem egyfajta megtiszteltetés ez, hogy érdemes találnak arra, hogy elmondhasd valamiről a véleményedet, ebből a szempontból mindenképpen jó dolog. Az már más tészta, ha az illető kuncsorog érte, mert így már csorbul mindez. Kérni még nem mertem, ahhoz még úgy érzem nőni kell egy kicsit. :) Akkor érdemes szerintem kérni, ha tényleg olyan a könyv, ami az érdeklődési körödhöz passzol, annak semmi értelme, hogy mindent bezsebelsz, olyat is, amit amúgy soha az életben nem olvastál volna el.

Hintafa: A recenziós példányok lehetőséget nyújtanak arra, hogy több ember kapjon képet egy könyvről. Mint minden lehetőséggel, ezzel is lehet élni, és visszaélni. De ez utóbbi hamar kiderül. Akkor érdemes elfogadni, ha valaki késznek érzi magát arra is, hogy ne csak áradozzon, hanem adott esetben akár a negatívumokat - ha vannak - megfogalmazza. Egyébként az a tapasztalatom, hogy aki recenziós példányokat kap, az ugyanúgy vásárol még könyveket.

Könyvekkel suttogó: Évek óta nem fogadok recenziókat, mert szeretném, ha az olvasás (és a könyves blogom is) megmaradna kötetlen hobbinak. Ahol kedvemre olvashatok azt, amit szeretnék – időkorlát nélkül. És ha éppen nincs kedvem írni az adott könyvről, mert nincs időm/gondolatom/finom teám/doromboló macskám, akkor így simán megtehetem, hogy nem írok, csak később róla, vagy talán soha – és ezzel szerintem csak magamnak tartozom elszámolással. Nem voltak soha negatív tapasztalataim ezzel egyébként, csak egy idő után tehernek éreztem a dolgot. Akkor érdemes elfogadnia egy bloggernek a recenziókat, ha tisztában van a vele járó kötöttségekkel és tudja is azokhoz tartani magát. Egy kiadótól kapott recenziós példány elsősorban felelősség szerintem: a könyvet a meghatározott időn belül el kell olvasni, és a bejegyzésnél igenis oda kell tennie magát, nem pedig mondanivaló nélküli, üres szövegeléssel letudni a dolgot. Ha ezt valaki szereti és tudja is csinálni, akkor szerintem a kiadók egy nagyon jó és értékes partnert találhatnak a bloggerben.

11. Szerinted egy könyv kritikája mennyire legyen objektív?

A Szofisztikált macska: Létezik egyáltalán olyan, hogy objektív kritika? Szerintem nem igazán, hiszen képtelenség elfogulatlanul írni egy könyvről –  legalábbis számomra. Egyébként nem is szeretem kritikának nevezni a blogon közzétett írásaimat, inkább értékelésként hivatkozom rájuk, ami talán kevésbé sarkos és behatárolt kifejezés. Viszont mindentől függetlenül szerintem érdemes figyelni arra, hogy a véleményünket – legyen az akár pozitív, akár negatív – minden esetben kulturált stílusban közöljük.

Bookhangover: Ez egy remek kérdés, hiszen a blogolás alapvetően szubjektív dolog. De mégis, ha tegyük fel nem nagyon olvasol már YA könyveket, de az egyik tartalma mégis megtetszik és elolvasod, ne azért ítéld el a regényt, mert YA. Ebből a szempontból valamennyire életbe lép az objektív nézőpont is, de szerintem blogok esetében a szubjektivitás legyen az uralkodó.

Hintafa: A könyvek szubjektív műfaj. Ez alól miért lenne a gyerekirodalom kivétel? Vannak persze objektív mércék (mennyire gondozott a szöveg, stb.), de attól jó egy bejegyzés, ha a szerző beleviszi a saját személyes véleményét, hiszen többek között az élmények miatt olvasunk/hallgatunk történeteket. Természetesen a kifogásokat is meg kell fogalmazni, de ezeket lehet úgy is, hogy nem bántunk meg vele másokat.

Könyvekkel suttogó: Szerintem egy könyves blogger nem kritikát ír, hanem véleményt. Ahhoz hogy valaki kritikát írjon az olvasottság mellett komoly szakmaisággal kell rendelkeznie és a kritika alapvető formai követelményei mellett a terminusok használatát is ismernie és alkalmaznia kell. Szóval, egy kritika inkább objektív írás, némi szubjektív szűrővel (ez nyilván óhatatlanul ott van mindenhol). De ilyet nem könyves blogokon, hanem irodalmi szaklapokban olvas az ember. (vagy nem) Könyves blogok esetében a szubjektivitás jóval erősebb, és szerintem nem is várható itt el az objektivitás. Hiszen a bloggerek elsősorban olvasók (még ha ezt olykor hajlamosak elfelejteni – nemcsak a bloggerek, hanem mondjuk a kiadók is). Itt inkább részemről az a kérdés, hogy a blogger mennyire van tisztában írásának szubjektivitásával. Szerintem jó dolog, ha tudja.

Three Points of View: Először is, azt le szeretném szögezni, hogy mi nem vagyunk hivatásos kritikusok. Mi beszámolunk a könyves élményeinkről laikusként, így szerintem kifejezetten jó, ha valaki szubjektív, mert erre vagyok kíváncsi. Ha objektív, hivatásos kritikára vágyok, akkor felkeresem az ezeknek szentelt platformokat. A könyves blogokat meg azért olvasom, hogy a saját véleményét és élményeit is megismerhessem a bloggernek az adott könyvvel kapcsolatban. És kifejezetten szeretem, ha valaki a személyiségéből is belecsempész a posztjába.

12. Mekkora terjedelmű bejegyzés szerinted az ideális?

Bookhangover: Az arany középutat választanám, semmiképpen se legyen túl rövid, de túl hosszú sem. Ugyanakkor ne azzal kerüljön hosszabbításra, hogy indokolatlanul sok képet tartalmaz.

Hintafa: 1000-2000 karakter. De ez függ a témától is. Valami megköveteli a bőséget.

Könyvekkel suttogó: Az a hosszúság, amíg van mondanivaló és gondolat. Ennél egy bekezdéssel sem több. Nyilván, ez mindenkinél más hosszúságot jelent és akár olvasmányonként is változhat. Amíg a bejegyzésnek van mondanivalója, addig én azt szívesen olvasom – számomra a hosszúság ilyen szempontból mindegy. Nem szoktam számolgatni karaktereket se olvasás, se írás közben. A lényeg, hogy kerek, egész legyen.

Three Points of View: Szerintem nincs olyan, hogy ideális. Teljesen változó, hogy kinek a rövidebb, kinek meg a hosszabb bejegyzés áll jól. Pusztán arra kell figyelni, hogy a rövid bejegyzésnek is legyen tartalma és mondandója, míg a hosszabb bejegyzésben meg ne vesszen el az írója. Persze azt érdemes figyelembe venni, hogy a hosszabb bejegyzéseket nem mindig olvassák végig az olvasók, csak átgörgetik. Szóval érdemes figyelemfelkeltően megírni a bevezetést, hogy ott is akarjanak maradni végigolvasni.

A Szofisztikált macska: Az írott blogposztok sajnos egyre inkább mennek ki a divatból, még könyves vonalon is. Olvasóként a közepesen hosszú bejegyzéseket szeretem, de ha jól van tagolva és megírva, akkor a hosszúak sem riasztanak el. A saját blogomon kb. 3000-3500 karakterre lőttem be a posztok terjedelmét, de természetesen megesik, hogy több vagy kevesebb lesz, minden az adott könyvtől függ.bloggertapasztalat_2.jpeg

13. Milyen oldalra térsz vissza szívesen? 

Hintafa: Ami valamilyen szempontból megfogott.

Könyvekkel suttogó: Az olyan oldalra, ahol úgy érzem, kapok valamit a bejegyzések elolvasásával: akár könyvötleteket, akár elgondolkodtató kérdéseket, újfajta megközelítéseket. Ahol a blogger személyisége is megfog vagy engem érdeklő könyveket olvas nagyrészt.

Three Points of View: Amiket szeretek. Na jó, ezt muszáj volt. Általában azokhoz, akiket ismerek valamilyen szinten, beszélgettünk már, akár csak a neten keresztül is. De persze vannak olyanok is, akiknek szimplán oda vagyok a stílusáért és mindig visszajárok.

A Szofisztikált macska: Amióta én is könyves blogot írok, nem olvasom már annyit másokét, egyrészt időhiány miatt, másrészt pedig azért, hogy még véletlenül se befolyásoljon az ő véleményük azokról könyvekről, amelyekről én is írni szeretnék. De azért megvannak a kedvenceim, hozzájuk általában bekukkantok és az a közös bennük, hogy mindannyian nagyon igényes és érdekes blogot vezetnek, valami kis extrával. A teljesség igénye nélkül van olyan, amit anya-lánya páros ír (Könyvutca), van, ahol könyvekhez illő receptek születnek (Könyvparfé) és van, akinél olyan csodás képek kísérik a szintén fantasztikus szöveget, hogy az ott töltött 5 perc felér egy lelki-wellness-szel (Könyvekkel suttogó). A legkedvencebb könyves-mindenes blogom már megszűnt egyébként, de a mai napig visszajárok olvasgatni Katához, aki azóta már – szintén szuper –  utazós blogra váltott.

Bookhangover: Olyan oldalra, ahol az illető meg tudja őrizni lelkesedését, nem látszik a blogján a belefásultság. Akin érezni, hogy élvezettel ír és ha be is fut, nem száll el magától.

14. Szerinted mennyire érdemes reklámozni egy oldalt? Te mennyit időt, energiát szánsz a marketingre?

Könyvekkel suttogó: Ez is olyan dolog, hogy ki hogy tekint a blogjára: mit vár tőle, mit szeretne vele elérni. De egy minimális reklámozás azért nem árt még akkor is, ha valaki olyan hobbi blogot vezet, mint én. Gondolok itt a közösségi média használatára például. Könnyebben meg tudod találni így a hozzád hasonló ízlésű olvasókat, akikkel tök jó eszmecserét lehet folytatni az adott könyvről.

Three Points of View: Annyira hatalmas az internet és annyi blog van, hogy hirdetés nélkül el tud veszni a blog ebben a végtelen óceánban – ezzel pedig potenciális olvasókat veszít a blogger. Szóval szerintem bizonyos fokú hirdetés mindenképp kell, akár csak annyi, hogy fent van a molyon, vagy van egy facebook oldala. Én nem hirdetem halálra a blogot, pár facebook csoportban megosztom, hogy több emberhez eljuthasson, de nem ölök bele sok időt. (Nincs is nagy blogom, de én így szeretem) Ugyanakkor abba se jó beleesni, mikor annyit van mindenhova posztolva a blog, hogy már idegesíti az embereket. Érdemes az arany középutat megtalálni – meg persze eldönteni, hogy mennyi olvasót akar az ember. Ha sokat, akkor több hirdetés is kell.

A Szofisztikált macska: Nem, hogy érdemes, hanem valamennyire muszáj is, hiszen manapság már annyi (könyves) blog van, hogy könnyű elveszni a tömegben, főleg kezdőként. Én nem viszem túlzásba a dolgot, az Instagram a kedvenc felületem ehhez, de Facebookon is igyekszem aktív lenni és a zárt Twitteremre is mindig kimegy az aktuális posztom. A saját oldalamon kívül megosztom a friss posztjaimat különböző Facebook csoportokban, illetve még az elején, amikor tényleg nulláról indultam, akkor hirdettem is egy-két alkalommal az oldalt, de nulla anyagi ráfordítás nélkül is remekül el lehet boldogulni.

Bookhangover: Azt nem szeretem, ha úton-útfélen tolják az arcomba a reklámokat. Persze valamennyire szükséges reklámozni, hogy szélesebb tömeghez is eljussanak az írásaink, de semmiképp sem erőszakosan. Kicsit talán magam ellen hajtom a vizet, de nem szánok túl sok időt a reklámozásra, pont ezért, mert nem szeretném, ha csak egy újabb idegesítő blogként gondolnának az oldalamra. Több platformon is jelzem, ha új tartalmat tettem közzé, de ennyi, néha már úgy vélem, ez is lehet sok annak, aki szintén ugyanezeken van jelen és követi a blogomat.

Hintafa: Ez a gyenge pontom. Szerintem érdemes, és kell(ene) vele foglalkozni, de engem inkább a tartalomgyártás motivál. Sajnos a közösségi oldalakon nem vagyok túl aktív. Sokszor érzem, hogy az online jelenlét nem nekem való, ha meg erőltetem, azt műnek érzem. Igyekszem azt is elkerülni, hogy a gyerekeim állandóan egy képernyőn lógva lássanak. A Molyon és a Facebookon azért igyekszem tartani a lépést. A többi helyen (Instagram, Pinterest) csak akkor ha úgy hozza a kedvem, és ha találok valami igazán kifejezőt. Ettől hitelesebbnek érzem.

15. Mik a további céljaid a blogoddal kapcsolatban?

Three Points of View: Hogy életben tartsam és az olvasóim is megmaradjanak. Nem tudom, meddig fogom még vezetni a blogot, de amíg a lelkesedés megvan, hogy írjak, mindenképp csinálom. Aztán látjuk mit hoz a jövő.

A Szofisztikált macska: Bevallom, ezen még nem gondolkodtam igazán. Az elindításakor sem volt különösebb célom, csak szerettem volna megosztani a könyvélményeimet másokkal is, és továbbra is ez vezérel elsősorban. De ki tudja, hogy mit hoz a jövő, lehet, hogy A Szofisztikált Macska jó cicushoz híven világuralomra tör majd ;)

Bookhangover: Másik nagy szenvedélyem a fotózás, ahogy ez az Instagram profilomból is látszik, ezért szeretném ezt az oldalamat is megmutatni és egy kicsit jobban érvényesíteni a blogon. Szeretek mindig kisebb újdonságokat csempészni a blog életébe, most is vannak megvalósításra váró ötleteim, aztán majd kiderül, melyik állja meg a helyét. De a legfontosabb cél, hogy továbbra is írjak az elolvasottakról.

Hintafa: Lendületes napjaimon: világuralom az olvasó és társasjátékozó embereknek! Józan pillanataimban két dolgot szeretnék. Az első, hogy nőjön fel egy olvasó/gondolkodó nemzedék. Ha hozzájárulok bármi módon, hogy egy szülő elkezdjen aktívan olvasni/társasozni a gyerekével, akkor már megérte. A második pedig, hogy addig legyen energiám csinálni, amíg van mondanivalóm.

Könyvekkel suttogó: Olvasni továbbra is és írni róluk. Hogy újabb kilenc év elteltével, amikor visszatekintek az elmúlt időszakra, emlékezhessek. Nemcsak a könyvekre, hanem a gondolataimra, érzéseimre is. Ennél nagyobb volumenű céljaim nincsenek. Persze még örülnék annak is, ha olvasóim lennének még akkor is. Ők teszik ezt a dolgot igazán teljessé.bloggertapasztalat_8.jpg

Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett ezen a kis eszmecserén. További sikereket kívánok az oldalaitokhoz, és kellemes élményeket az olvasmányokhoz!

By BubuMaczkó 2018. június 4.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr9714021588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.