Legendás könyvek és megfigyelésük

Könyvkuczkó

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

2018. június 06. - Könyvkuczkó

szolglanym_4.jpgMargaret Atwood világszerte ismert regényét 1984-ben írta. Keletkezéséhez hozzájárult a Vasfüggöny által kettészelt Berlin légköre, az ott tapasztalt bizalmatlan, fojtogató légkör. Ennek ellenére ez a kötet absztrakt, eltúlzott, szimbolikus módon reflektál nem csak a múltunkra, hanem a jelenünkre is. Ebben az elképzelt jövőben az Egyesült Államok vegyi szennyezések, háborúk nyomán haldoklik. Ennek egyik tünete az újszülöttek számának, drasztikus csökkenése, és az egészséges utódok rémisztő aránya. Az országban tapintható a kétségbeesés, mindennaposak a gyermekrablások, és egyre fojtogatóbb a légkör. Egy nap alatt végbemegy egy puccs, melynek során a nők jogfosztottá válnak, színre lép egy új sereg, és a vallási fanatizmus alapjain, a szülés kérdését előtérbe helyezve megalakul Gileád.

Nem csak egyféle szabadság létezik (…) Van szabadság valamire és szabadság valamitől.

Ebben az államban a legnagyobb érték a termékenység. Az ehhez kapcsolódó fontossága nyomán minden nő besorolást kap. A férfiakat pedig a hivatásuk, jogi-, és anyagi helyzetük határozza meg. Ez egy patriarchális, hierarchikus rendszer, amiben a nő edény lesz, aki melegen tartja, megvédi, körbeveszi a férfit, aki folyadékként kitölti a teret benne, értelmet adva a létezésének. Gileád kifordított világában megszállottjai az utódlásnak: a termékenység az egyedüli érdem, ami a nőt meghatározza. Ezt az értéket az állam monopolizálja, az asszonyokon és a gyermekeken keresztül nem építi, inkább túszul ejti a jövőt. Erőszakot szenvednek el a nők, mikor megfogannak a gyermekeik, és erőszakkal választják el az anyákat az újszülötteiktől.szolglanym_3.jpg

Itt valamilyen módon mindenki uniformizált: így senki sem tud kitűnni, vagy eltérni a szereptől, amit ráosztottak. Az ország nagy része arctalan, névtelen tömeggé válik, amely elosztja az egyének közt a rendszer bűneit, és a végrehajtást. Az egyenruha nem csak jelkép, definíció, hanem a kontroll egyik eszköze is. A vezető elit nem úgy tekint a nőkre, mint egész emberre, hanem felosztják őket a funkciójuk, és ennél fogva a hozzájuk való viszonyuk szerint. Nem lehet többé szavuk, olykor még saját nevük sem. Kegyetlen, de hatékony módja ez az identitás elnyomásásnak. Ez bemutatja, milyen embertelen, ha csoportosítják az egyéneket aszerint, mit adhatnak, mit lehet elvenni tőlük, milyen szerepük van egy gépezetben.

Az ember bármit megtesz inkább, csak ne kelljen elfogadnia, hogy az életének nincs értelme. Azaz nem ér semmit. Nincs célja.

A szülési rituálé végén a feleség a szülő lány helyére lép: anyává válik. Onnantól a társadalom szemében, és olykor a családja, barátai, és a saját szemében is más ember lesz belőle: nem házastárs, nem nő, nem szexuális vágy tárgya, hanem ANYA. Ez ad értelmet eddigi üres, féltékeny, boldogtalan lényének. A helyzet fonákja, hogy itt szex, terhesség és szülés nélkül vált anyává. Ezt a tisztaság, és erkölcsi magaslat eléréseként mutatják be. Gileádban az anya szent, felette áll a testiségnek, és az ő kezében a jövő. A gyermek a legfontosabb kapcsolat az életében. Fontos kérdés ez után, hogy kihez kötődik érzelmileg, testileg, szellemileg a férj? Ki az igazi partnere? Furcsa módon a Parancsnok nem a nejével, hanem a szolgálólányukkal próbál kialakítani intellektuálisan egyenlőnek tűnő, partneri kapcsolatot. Bíztatja, beszéljen, gondolkozzon szabadon, jobban beengedi az életébe, de valójában az ő korlátain belül értelmezi ezt a viszonyt. Az ő fantáziáját kell életre kelteni, az ő szabályai szerint történik mindez. Nem ismeri, szereti a lányt igazán, bármilyen kedvesnek tűnjék is. Nem érdekli a sorsa, vagy a veszély, amit rá hoz. Nem törődik a következményekkel. Végig csak azt látja benne, amit megtestesít: vágyainak tárgyát. Az illúziót, miszerint az ő létezésének egyetlen oka, célja parancsnokának kiszolgálása. Egy játékszernek tekinti csupán, amin be lehet kapcsolni a csodálat gombot. Ez mindent elmond arról, milyen az, amikor valakit tárgyiasítanak, használnak.szolglanym_2.jpg

A nők uniformisának színei mutatják a rendeltetésüket. Ez teszi Gileádot Máriák, Magdolnák és Márták világává. A feleségek tiszta kék ruhája szemben áll a szolgálólányok skarlátvörösével, ahogyan a hideg a meleggel, az erkölcs a bűnnel, a ridegség a szenvedéllyel, a nyugalom a dühvel. Ez jelképezi azt is, mennyire megosztottak a nők szerepüknél fogva. Egy világ választja el őket egymástól. Az egyiket elismerik, de nem vágynak rá, a másik vágyott, de megvetett. A szolgálólányokat tárgyiasítják a férjek, miközben a hitvesüktől testileg teljesen eltávolodnak. A feleség élete értékes, mégis haszontalan, a szolgálólányoknak csak a nemzőképességük adja az értéküket, de minden más részük (testük, lelkük, gondolataik) felesleges. Mindegyik szín rámutat, az illetőnek milyen viszonya van a férfiakkal, legyen az a cselédek jelentéktelen szürkéje, a kiképzők katonás khakije, a feleségek szűzies kékje, vagy a szolgálólányok figyelemfelkeltő pirosa. A Parancsnokok feketéje az, ami magába foglal, és elnyel minden más színt, hatalmat ad, halálról dönt, vallást közvetít, és uralja az éjszakát.

Nolite Te Bastardes Carborundorum!

Ne hagyd, hogy a gazemberek legyűrjenek!

Ez nem jelenti azt, hogy Gileád a férfiak világa. Csak egy vékony rétegüknek szólnak ezek az előnyök. Ennél a pár kiváltságosnál van csak az erő, a hatalom. Ahol a testiség, a szeretet luxuscikkekké válnak, az egynemű-, vagy a kasztokon átívelő kapcsolatok tiltottak, a meddőség törvény által büntetett, a hétköznapi férfiak ugyanúgy elnyomásban élnek, mint a nők. Még csak rá sem nézhetnek egy lányra, ha nem engedhetik meg maguknak anyagilag. Félelem irányítja a népet: attól, hogy hova tekintenek, mit mondanak, mit tesznek, vagy mit mulasztanak. A mozdulatlanság ellenére állandóan feszül az érdekellentét a házastársak - szeretők, férjek - apák, meddőség - termékenység, hatalom - szabályozás között. Ez nagyon pontosan bemutatja, ha a társadalom szinte paranoiásan csak az utódnemzésre koncentrál, a legtöbb ember (különösen, de nem kizárólagosan a nők) szabadsága csorbát szenved.szolglanym_7.jpg

Ahol elméletileg mindenki nyer, gyakorlatilag mindenki veszít, ha minden mást egyetlen célért kell feláldozniuk. Bár kaszton belül megfigyelhető az összetartás, egymás védelme, segítése, de a saját csoportjukon kívül kegyetlenül megbüntetik egymást, ha valaki vélt, vagy valós sérelmeket okoz nekik, függetlenül attól, tényleg ő okozza-e ezeket a mély sebeket. A főhősnőt legtöbbször úgy kezelik a házban, ahol él, mint egy gyermeket, akit meg kell regulázni, aki úgysem érti, ha róla beszélnek. Kritizálják őt a bűne miatt, hatalmat gyakorolnak felette, miközben féltékenyek a fiatalságára, születendő gyermekére. Nem hallgatnak a figyelmeztetésre: ha egyik embernek sérülnek a jogai, nem jelenti azt, hogy a másik megőrizheti őket. Amíg nem azt nézzük, mi a közös bennünk, hanem azt, mi választ el egymástól, kiszolgáltatottabb mindenki.

Mi voltunk azok, akik nem szerepeltünk a lapokban. A nyomtatott szöveg peremén, a fehér margókon éltünk.

A történet olyan emberekről szól, akik kategorizálják, tárgyiasítják embertársaikat, olyanokról, akik nem segítenek egymásnak, olyan privilegizáltakról, akik azt gondolják, ők többek másoknál. Az ő üzenetük az, hogy mi történik akkor, ha nem kezelünk mindenkit egyénileg úgy, mint egész embert, bárhol helyezkedjen el a nemek, a termékenység, az osztályok skáláján. Akár úgy olvassuk ezt a történetet, mint egy lehetséges jövőt, vagy a felnagyított jelent, vagy mint egy rémálmot, ami nem valósulhat meg, arra tanít, hogy maradjunk emberek, merjünk remélni, és vigyázzunk egymásra, hogy az életünk ne ebbe az irányba változzon. Ne szegjük le önként a fejünket, nézzünk szét, figyeljünk oda a nagyvilág eseményeire!szolglanym_6.jpg

Nem olyan extrém a jelenünk, mint Gileád asszonyaié, de nagyban függ attól, hogyan bánunk egymással, hogyan reagálunk a jogrendszer repedéseire, mások érdekeinek csorbulására. Nincs semmi: szexuális orientáció, rassz, kor, nem, világnézet, ami jobbá tenne minket másoknál. Ezt a cselekedeteink, és a választásaink határozzák meg. Dolgozhatunk együtt, egymásért, vagy hagyhatjuk, hogy a megosztottságunkat kihasználva eluralkodjon a  zűrzavar, veszélybe sodorva mindenki jövőképét. De van egy szint, ami alatt megmaradunk annak, akik vagyunk, ezt nem vehetik el tőlünk. A főhősnőhöz hasonlóan fordulhatunk empátiával mások felé, kereshetjük az emberi vonást a szörnyetegekben is. Így megőrizhetjük lényünket.

By BubuMaczkó 2018. június 6.

A kötet a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr7914021680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

farfadet 2018.06.07. 20:29:36

Nekem nagyon tetszett a könyv, és a belőle készült sorozat is, annak ellenére, hogy tele van a padlás disztópiákkal. Kár, hogy ismertté a tv-sorozat tette.
Amúgy megint egy remek kritika :)

Könyvkuczkó 2018.06.07. 20:32:23

@farfadet: Nekem is. A sorozatot még nem láttam végig, csak a könyv után kezdtem el. Nagyon tetszik mind a kettő, bár a könyv az első évad eseményeinek (eddigi tapasztalatom szerint) az egyharmadát teszi ki kb. Nagyon tetszik, hogy modernizálták, elmélyítettek sok kérdést, és újakat is vetettek fel.
Köszönöm szépen! Igyekeztem :) Rengeteg gondolatot indított el bennem a könyv, egy része el sem fért a bejegyzésben...

Fellegjáró Marci 2018.06.08. 22:14:08

Hipnotikus sorozat...ennyire durva szenvedéspornót még nem néztem, de valahogy nem tudom abbahagyni, bármennyire is nyújtják.

Könyvkuczkó 2018.06.08. 22:14:59

@Fellegjáró Marci: Azt hiszem, ez a pontos meghatározás :D Feldobtad a napom, köszönöm! :)

Jakab.gipsz 2018.06.09. 17:00:45

Tisztelt : @BubuMaczkó: ! Valószínűleg nem akadt a kezedbe, R. Merle "A védett férfiak " című műve, amelyben politikailag korrekt keresztény ellenes, tematizálás helyett, Merle egy vészhelyzeti diktatúra eseményeit elemzi.

Egy elfuserált biológiai kísérlet, következtében, a meddővé válnak a férfiak.

A megmaradt néhány nemzőképes egyedet, pedig a nőkből álló, kormányok szigorú védő őrizet alatt, donorként alkalmazzák. stb.

Könyvkuczkó 2018.06.09. 17:02:25

Tisztelt @Jakab.gipsz: A Védett férfiakat egyszerre vettem meg A szolgálólány meséjével, és a közeljövőben azt is szándékomban áll elolvasni. Köszönöm az ajánlást!