"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.” Carlos Ruiz Zafón

Könyvkuczkó

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

2018. június 14. - BubuMaczkó

mielottmegism_7.jpgBár egy kellemes, nyári, romantikus könyvnek tűnik, ezt a kötetet sokkal nagyobb mélységek, valóságosabb karakterek jellemzik, mint ahogyan az a műfajtól várható. Semmi szirup, nincs cukormáz, csak az élet, úgy ahogy van: megoldandó problémákkal, hullámhegyekkel-, és völgyekkel, konfliktusokkal, szeretettel. Valami, amiért megéri küzdeni. Találkozik két ember, akikben látszólag nem sok közös van azon kívül, hogy egy városban élnek: különböző körülmények között nevelkedtek, más társadalmi osztályból érkeznek. Az anyagi helyzetük, családjuk, munkájuk is egyértelműen más irányba viszi az őket. De vajon mi lehet a közös egy arisztokrata, művelt, vakmerő férfiban és egy introvertált, munkásosztálybeli lányban, akitől az egész családja függ? A válasz egyszerű: a lehetőségek és a jövőkép hiánya.

Egyikük sem szabad: Willnek mindene megvolt: szerető család, korlátlan lehetőségek, sikerek a munkájában, egy szeretettel teli párkapcsolat. Azonban egy baleset következtében nyaktól lefelé lebénult. Most már csak a kispadról figyelheti mások játékát. Semmit nem tehet önállóan, nincs kontrollja a teste felett, a döntései nem az övéi többé. Sebezhető, kiszolgáltatott, dühös, tehetetlen, kétségbeesett. A saját identitása ködbe vész. Saját fogalmai szerint ő nem csak, hogy értéktelen, de teher is azokra nézve, akiket a legjobban szeret. Pont ő, aki teljesen kiélvezte a fiatalságát, kihasznált minden adódó lehetőséget, véget akar vetni mindennek. Nem akar szenvedéssel teli szellemlétet. A szülei így vesznek fel mellé segítséget, aki talán visszahozhatja az életkedvét.

Soha, soha nem fogom megbánni azokat a dolgokat amiket tettem. Mert ha az embernek egy ilyen székben kell rostokolnia, az emlékeiben élő helyeken kívül többnyire nem nagyon mehet máshová.

mielottmegism_4.jpgLouisa-t ezzel szemben a felelőssége, a családja felé érzett kötelességtudata határolja be. Hányan élnek vajon úgy, ahogyan ő? Védőhálóként mások számára, magukat háttérbe helyezve. Akiket természetesnek vesznek, de nem értékelnek igazán, amíg ott vannak a többieknek. Lou is mindig a csapat érdekeit helyezi előtérbe a sajátjai helyett,  lemond az álmairól, hogy cserébe a szerettei közelebb kerülhessenek vágyaikhoz. Ő marad le, hogy a többiek előrébb juthassanak. Ez szép is lenne, ha kölcsönös lenne a mindenki más részéről is. Látszólag minden rendben van a lánnyal, beéri a rosszabb munkákkal, a tanulmányai halogatásával, de ha közelebbről megnézzük, kétségbesetten vágyik a törődésre, a kitörési lehetőségre. De a szülei, a testvére, és a kedvese is belekényelmesedtek már ebbe a helyzetbe, az ő vállára helyezték a felelősséget, a terheket, és már észre sem veszik az áldozatot, amit ő nap, mint nap meghoz értük. Will és Louisa esetében is elérkezik a pont, amikor felteszik az egyik legfontosabb kérdést: Mennyit ér egy élet? Milyen minőségű életet érdemelnek? Valóban az övék, ha nem dönthetnek róla? Eldobható, feláldozható valaki más javára ilyen vagy olyan módon egy ember?

Will, miközben arra tanítja Lou-t, hogy hozza ki az magából a maximumot, higgye el, hogy megérdemli a jót, és élvezze az utazást, ő maga nem fogadja meg a saját tanácsát. Az ember dühös a fiú vesztesége miatt, miközben pontosan tudja, ő sem érezné másként. Mert nagyon is érzékletes képet kapunk arról, milyen volt, és milyen lett a valóságban a helyzete. Az, hogy nem tud mozogni, és ki van szolgáltatva, még a legkevesebb a betegségének tünetei, az állandó fertőzésveszély, hőingadozás, és fájdalom mellett. Még ott van pluszban az emberek zsigeri reakciója, ami - bár legtöbbször jó szándék eredménye - egy pillanatra sem hagyja, hogy elfelejtse a kerekesszékét, vagy a problémákat, amiket másoknak okoz. Ez összevetve a kalandos lelkével, merészségével, a szenvedéllyel, ami megtöltötte őt, érthetővé teszi, hogy nem akar ennek senkit kitenni, nem akarja másokra utalva, újra és újra egyre súlyosabb betegségekkel küzdve folytatni, miközben a vad emlékek egyre távolabb sodródnak tőle.

Boldoggá teszel, még akkor is amikor szörnyen viselkedsz. Inkább lennék veled – még úgy is, hogy szerinted belőled már nem sok maradt –, mint bárki mással a világon.

mielottmegism_2.jpgLouisa értékes, de egyszerű életével könnyű azonosulni, de felmerül a kérdés: azért él így, mert így akarja, vagy mert nem volt mersze máshoz? Nemes dolog a családunk mindennapjait szebbé és könnyebbé tenni, de nem lenne ugyanilyen nemes, ha ők is megtennék ugyanezt értünk? Nagyon sok mindent elmond a lány környezetéről, hogy Will az első, aki megkérdezi tőle, milyen jövőt szeretne, mire vágyik, mi az, amivel szívvel-lélekkel tudna foglalkozni. Természetesnek veszik az ő áldozatait, miközben élete legnagyobb megrázkódtatásait, bezárkózásának okait, félelmeit még csak észre sem veszik. Will adja meg neki azt a figyelmet és törődést, amire már nagyon régen szüksége volt. Ő indítja el azon az úton, amelyre a szüleinek kellett volna őt terelnie korábban. A kettejük között lassan szövődő szerelem rávilágít a könyv főbb témáira: a minket meghatározó döntéseinkre, áldozathozatalra, családi kapcsolatokra, és a lehetőségekre koncentrál. Megmutatja, hogy van igazi szeretet, komoly felelősségérzet, ahogyan azt is, hogy ezek olykor szembenállnak egymással. De nem választ oldalt a könyv, nem ítélkezik, így az olvasó maga dönti el, ki ébreszt benne empátiát.

Will, a madár, aki korábban mindenki másnál magasabban, merészebben szárnyalt, kalitkába került. De vannak olyan lelkek, amelyek fogságban egyszerűen elsorvadnak, mert élesen emlékeznek, milyen volt szabadon repülni. Will is ilyen: be van zárva egy számára idegen testbe, és már soha többé nem lehet az, aki régen volt. Valaki mássá kellene válnia, akivel egyszerűen nem tud azonosulni, mert rá sem ismer. Nem érintheti meg, akit szeret, és már csak álmában futhat. Az intelligenciája, éleslátása maradt az egyetlen fegyvere, ami sajnos sokszor önmaga ellen fordul. De ezzel látja meg Louisat, és így ébreszti fel a lányt. Rádöbbenti, hogy lássa azt, amire ő sem figyelt: csak egy élete van, és semmit sem vehet magától értetődőnek. Lou ártatlansága találkozik Will tapasztalatával, és a lány végre repülhet. Ez a legszebb ajándék, amit csak kaphatott. Meg persze egy sárga-fekete csíkos harisnya…

Élj merészen. Feszegesd a határaidat. Ne érd be kevéssel. Viseld büszkén azokat a csíkos harisnyákat. És ha mégis ragaszkodsz ahhoz, hogy majd megállapodj valami nevetséges fickó oldalán, csak raktározd el mindezt valahová. Fényűzés tudni, hogy még mindig vannak lehetőségeid.

mielottmegism_3.jpgBy BubuMaczkó 2018. június 14.

U.i.: Csak én látom úgy, hogy a Louisa Clark a Lois Lane és a Clark Kent nevek ötvözése?

A kötet a Cartaphilus Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr3414048072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.