Legendás könyvek és megfigyelésük

Könyvkuczkó

Markus Zusak: A könyvtolvaj

“Lopok neked egy könyvet, a lapjait teleírom...”

2018. július 03. - Könyvkuczkó

markus_zusak_a_ko_nyvtolvaj_2.jpgEgy, már számtalanszor megírt eseményt, mint a második világháború, vagy a holokauszt csak akkor érdemes újra elmesélni, ha valami újat tudunk a témában mondani. Rengetegszer olvashattuk, milyen borzalmakon mehettek keresztül azok a zsidók, akik először ki lettek rekesztve, majd mindentől megfosztották őket, bujkálni kényszerültek, vagy egy koncentrációs tábor poklába kerültek. De mit éltek át a németek, akik egy kegyetlen diktatúra szenvedő alanyai voltak? Azok, akik nem léptek be a pártba, a seregbe, így elvesztették a megélhetésüket. Akik az éhezés és a szegénység mellett megélték, hogy a saját otthonukból háborús övezet lesz, miközben szomszédot szomszéd ellen fordít a hatalom, és embereket kínozva vonultatnak végig az utcákon. Akik vállalták a veszélyt, hogy megmentsenek, elbújtassanak barátot, ismerőst, vagy akát egy idegent. Ők is megtapasztalták a legnagyobb emberi kegyetlenséget és pusztítást. Büntetésül azért, mert azt választották, ami a helyes.

Markus Zusak Ausztráliában született német anyától és osztrák apától, akik az ötvenes években emigráltak. Rengeteg könyvet olvasott, mert a szülei szerették volna, ha tökéletesen megtanulja a nyelvet, mégis leginkább a szülei személyes történetei maradtak meg benne a Harmadik Birodalom mindennapjairól: a bombázások miatt lángoló városokról, a pincében bujkálásról, a vonuló zsidókról, a könyörület durva megbüntetéséről. Ezekből a történetekből született ötödik, és egyben legsikeresebb könyve, A könyvtolvaj. Nem csak a történetek személyes jellege, hanem a különleges narráció, az elgondolkodtató fő téma és az egyéni látásmód miatt érdemes kézbe venni ezt a kötetet.

Nincs se kaszám, se sarlóm. Csak akkor viselek csuklyás fekete köpenyt, ha hideg van. Az arcvonásaim pedig, hát, egyáltalán nincs az a halálfejem, amilyennek olyan élvezettel szoktatok lerajzolni. Akarjátok tudni, hogy nézek ki igazából? Segítek. Kerítsetek egy tükröt!

A regénynek két narrátora van. Az egyik maga a halál. Ő nem vesz részt aktívan az eseményekben, csak a “munkáját” végzi. Közben kommentálja az eseményeket: érzelmesen, együttérzően, megnyugtatóan, szinte gyengéden beszél a lelkekről, akiket előbb vagy utóbb magával kell vigyen. Távolról, felülről közelít a problémákhoz, összegzi őket. Amolyan mindent tudó és értő bölcsességgel szemléli az embereket, akik éppúgy kísértik őt, ahogyan ő minket. Félelemmel és csodálattal tölti el az emberi lélek, mert pontosan látja, mire képes. Ezek a monológok stilisztikailag is elkülönülnek a könyv többi részétől: a hasonlatok, képzettársítások mind légiességet, valami megfoghatatlant, földön túli szellemet sugallnak, miközben a korábban olvasottaknak új jelentést adnak. Így bármit elhiszünk, amit mond. Ez nagyon jó alkalmat ad, hogy kicsit eltávolodva, máshonnan is megnézzük ugyanazt, észrevegyünk olyasmit is, amit eddig nem. Látjuk a görbe tükröt, amit elénk tart az emberi természetről, a legcsúfabb és legszebb oldaláról. markus_zusak_a_ko_nyvtolvaj_5.jpgA másik narrátor maga a címszereplő, Liesel Meminger, akivel élete egyik legfontosabb fejezeténél találkozunk. Édesanyja nem kívánatos személy a nézetei miatt, így a gyerekek nevelőszülőkhöz kerülnek. A vonaton azonban Liesel kisöccse meghal, és az egyetlen emlék, amit meg tud őrizni róla, a temetésén ellopott könyv lesz. Új élete nem indul zökkenőmentesen: időbe telik, mire megszokja az életet a Hubermann házaspárnál, rémálmok gyötrik, analfabétizmusa miatt pedig gúnyolják az iskolában. Így a könyvek, illetve a megnyugtató, éjszakai olvasások kiemelten fontosak lesznek számára. Liesel fejlődéstörténete az egyik legszebb, legszívhezszólóbb az irodalomban. Egy kislány, aki nem csak eljut a teljes írástudatlanságtól a személyes történetének megírásáig, de sokszor percek alatt érik meg egy-egy megmérettetéshez. Korán felnő és megtanulja, hogyan legyen ott másoknak akkor is, mikor lehetetlennek tűnik. A halál bölcsessége és a kislány ártatlansága tökéletes kombináció: sokkal előbb megértjük, mi zajlik a történetben, mint Liesel. Tudjuk, mi fog vele történni, és legszívesebben kimentenénk a könyvből, de kíváncsiak is vagyunk, hogyan fog megbírkózni a sorsával. A szemünk előtt nő fel, és nő túl rajtunk a gyermeki kíváncsiságának, szívósságának, merészségének és a jóságának köszönhetően.

A könyvek mindenütt! Minden falon zsúfolt, de makulátlan polcok sorakoztak. A falfestést szinte nem is lehetett látni. Mindenféle stílusú és méretű betűk a fekete, a piros, szürke, mindenféle színű könyvek gerincén. Ez volt az egyik legszebb dolog, amit Liesel Meminger valaha látott. Ámulva elmosolyodott. Hogy egy ilyen szoba létezik!

A legszebb ajándékot Maxtól, a ház pincéjében bújtatott zsidó fiútól kapja Liesel: egy történetet a szavak erejéről. Ez abban az időben, Németországban különleges jelentőséggel bír, hiszen egyetlen szó kellett a kirekesztettséghez, megalázottsághoz, a pusztuláshoz, a lendületes szónok miatt, aki zseniálisan és kegyetlenül forgatta őket. Hiszen a betűkből bármi kirajzolódhat, a szavak ott vannak a mindennapi életünkben: azok, amiket kimondunk és azok, amiket nem. Aminek elharapjuk a végét, amit nem tudunk megfogalmazni. Amik megsebeznek, vagy meggyógyítanak. Amik megmenthetnek, de meg is ölhetnek. Amiket nem mondanak komolyan és amik mögött valami egészen más jelentés bújik meg. Amik ott lebegnek a fejünk felett, de már sosem mondhatjuk ki. A szavainkat senki sem veheti el. Ez a szabadság a miénk. Nagyon fontos, hogy vigyázzunk, mire, hogyan használjuk ezt az erőt. Felépítünk velük egy világot, vagy épp elpusztítjuk.

Erről a döntésről szól a szereplők története: kik lehetnének, kivé váljanak. Maguk legyenek a halál, vagy az élet. A legnagyobb sötétségben választaniuk kell: tovább növelik azt, vagy meggyújtják benne a fényt. A szavak, amik milliókat ölnek meg, átformálhatóak. Ha megmenthetnek akár egy embert is, megéri valami jobbá alakítani őket. A legrosszabb időben is lehetünk a legjobbak. Egy olyan helyen, ahol a szeretet is ölhet, a legszebb dolog halhatatlanná tenni minél több lelket. Ennek két módja van: a gyermeket nevelni és alkotni. Ezek önmagunk meghosszabbításai, amikben tovább élhetünk. Egy könyv által megismerhetjük saját magunkat, a világot, amiben élünk, mások gondolatait, a történelem tanulságait, magát az embert. Kiteljesedhetünk. Vannak könyvek, amik nem csak simán könyvek. Néhány a lelkünk lenyomata, az elménk kitárása, a személyiségünk formálója. A könyvtolvaj ilyen: elgondolkodtat arról, mit kezdünk az élettel, ami nekünk jutott, bármilyen rövid is legyen. A lelkünkhöz szól, akár a harmonikaszó egy ijesztő pincében.markus_zusak_a_ko_nyvtolvaj_4.jpg

By BubuMaczkó 2018. július 3.

A kötet az Európa Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr9314091121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.