Könyvkuczkó

2018.jan.15.
Írta: BubuMaczkó Szólj hozzá!

Teaszünet-díj

A Könyvkuczkó díjat kapott! A díj neve Teaszünet-díj, és Sister blogjától kaptam. Köszönöm szépen Esztinek a megtisztelő figyelmét, családomnak, barátaimnak, az Akadémiának… (Tudom, ez nem az, de a samponos flakonnal mindig azt gyakoroltam)

teaszu_net_di_j_01.jpg

Tovább

Catharina Ingelman-Sundberg: Rablás uzsonnára

rabla_s_uzsonna_ra_01.jpgKépzeld el, hogy elérkezett életed utolsó harmada. A gyerekek kirepültek, a hivatásodból már kihoztad a maximumot, és nyugalommal tölt el, hogy nem kell hajtanod többé. Eljött az ideje, hogy kiélvezd egy élet munkájának gyümölcsét, a kedvenc időtöltésed pedig kinője magát mindennapi élvezetté. Olvashatsz, kertészkedhetsz, utazhatsz vagy akár üldögélhetsz egy padon a kötésed felett. Ezért választasz egy kitűnő hírű intézményt, ahol mindezt szabadon megteheted, miközben a problémák valaki más vállát nyomják, Neked csak hátra kell dőlnöd. Szép elképzelés, ugye?

Tovább

Graeme Simsion: Örökké, holnapig

A könyv nagy erőssége az ötlet, hogy a szereplők többször dalban mondják el, amit szavakkal nehezükre esne: mélyen bevésődött emlékeiket, amiket ezek a melódiák hívnak elő bennük, szerelmüket, amit nem tudnak kellően kifejezni, megbánásaikat, amikről sokszor ők maguk sem tudnak, amíg meg nem éneklik egy bárban a zongoránál ülve. Én is úgy gondolom, a zene az egyik leggyönyörűbb, és legveszélyesebb eszköze az embernek. A teljes csöndet megtöri, de kifejez mindent egy szó nélkül. Aki sokat hallgat zenét, tudja, milyen, mikor egy hang, egy dallam hatására visszautazik az időben, és egy másik helyen áll, más illatot érez, és egy adott ember mellett ül, egy már megélt pillanatban. A könyvben nem egy kinyilatkoztatás, kifejezés, vagy akár beszélgetés hangzik el, csak a zene által, ami feldobja az érzelmek leírását. Érdekes, hogy ugyanaz a dallam, vagy szöveg mit mond a könyv írójának, illetve az olvasójának.

girl-piano-grand-piano-shoes.jpg

Tovább

Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Az árgyélusát! A Nász és téboly olyan lett, mint a mesében: Böszörményi Gyula tett is ajándékot az asztalra, meg nem is. Elhozta nekünk a várva-várt eseményeket, de úgy, hogy abban nincs köszönet, így egész bensőnk tiltakozik ellene. Tökéletes krimi-nász lett Ambrózy báró rémálma, ami után még George R. R. Martin is megnyalná mind a tíz ujját! Bravó!

bo_szo_rme_nyi_gyula_na_sz_e_s_te_boly_1.jpg

Én vagyok a falu rossza egyedül, egyedül.

Engem ugat minden kutya messziről.

Sem az anyám, sem az apám nem volt rossz,

Csak egyedül, csak egyedül, magam vagyok a gonosz.

Tovább

Szabó P. Szilveszter: Lélekzet

le_lekzet_03.pngSzabó P. Szilveszter neve ismerős lehet a Budapesti Operettszínház látogatóinak, elsősorban az önmagával és a világgal vívódó intrikus szerepköréből, de természetesen ennél bővebb szerepeinek a palettája. Nekem személyes kedvencem, ha a színpadra lép, nem lehet nem rá figyelni, minden mozdulata, rezdülése elárul valamit a megformált karakterről. Azonban nem csak a színpadon aktív, szeret többek között írni is.

Az írást református lelkipásztor nagyapámtól örököltem. Ő minden egyes istentiszteletre úgy készült, hogy apró lapocskákra, gyöngybetűkkel leírta a mondanivalóját, mégis: soha nem olvasta. A mai napi rajongok az írásáért és annak módjáért. Azután hála Istennek olyan tanáraim voltak, mint Lator László és Avar István, akik a régi történelmi irodalomról beszéltek nekem, költők háttéréletéről, ettől olyan bennfentesnek éreztem magam, és a családomban is volt már író.

2009. augusztus 12-én mutatta meg a nagyközönségnek első, a Lélekzet címet viselő verseskötetét Szegeden, a REÖK palotában. Természetesen kivettem egy szabadnapot, és elmentem Szegedre! Nagy élmény volt részt venni a felolvasással egybekötött interjún, és kicsit közelebbről megismerni egy olyan embert, akinek a gondolatai közel állnak azokhoz az elvekhez, amelyeket édesapámtól is tanultam. Habár az egy óra gyorsan elillant, nagyon örülök, hogy ott lehettem...

Tovább

Évzáró

img-0133.JPGAz idei év sok szempontból hozott számomra újdonságot. Kezdetnek bezárt a BubuMaczkó kuczkója blog, és elindult a Könyvkuczkó, aminek eddigi sikereiről nem is álmodtam korábban. Több könyves kihívásba is belevágtam, ha nem is sikerült mindegyiket teljesítenem. A várólistacsökkentésbe immár másodszor tört bele a fogam, de három a magyar igazság… Saját kihívásokat is most indítottam először, ami viszont jó tapasztalat lett.

Tovább

Vendégposzt a kötelezőkről

Véget ért a karácsony, de még javában tart a téli szünet. Ideje elővenni a kötelező olvasmányokat!
Mikor írni szerettem volna kötelezőkről, és arról, mi a problémám velük, ráébredtem, csak egy szemszögből látom ezt a kérdést: a saját gyermekkori élményeim határozzák meg, hogyan is gondolkodom. Ezért felkértem valakit, aki nem csak, mint egykori gyerek láthatja ezt a témakört, hanem édesanyaként is. Fogadjátok szeretettel Barbarát, a Mom With Five blog szerzőjét, és az ő véleményét ebben a mindannyiunk számára sarkalatos kérdésben:

ko_telezo_k_01.jpg

Tovább

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Amikor a szeretet hatalma legyőzi a hatalom szeretetét, a világ megismeri a békét!

kara_csonyi_e_nek_01.jpgJimmy Hendrix szavai elég tömören, de igen találóan írják le a Karácsonyi éneket. Dickens karácsonya az önértékelésről, magunkba nézésről, alázatról, a rosszabb sorsúak megsegítéséről, és a szeretetről szól. Ahogy sokan év vége felé, vagy a születésnapjukon, Ebenezer Scrooge is elemzi, értékeli saját magát, és átgondolja, hová is tart az élete. (Más kérdés, hogy ő nem magától teszi mindezt.)

Tovább

Soman Chainani: Jótett helyébe

jotett_helyebe_00.jpg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rózsaszín ruhás szép kislány, aki az ablakban várta, hogy elrabolják. Tudta, hogy egy napon egy messzi- messzi ország uralkodója lesz majd …

Becsülendő, hogyan mer tradícionális ötletekhez újszerű megoldásokkal nyúlni ez a sorozat. A különféle tündérmesék kifordítása és összevágása végig fenn tudja tartani az érdeklődést, annak ellenére, hogy a történet olykor magán viseli a szappanoperák jellemzőit. Számomra már-már bűnös élvezetté nőtte ki magát az utolsó epizód, a kamasztrió szenvelgései és a túlírt dráma miatt, de nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy milyen szórakoztatóan reflektál valós jelenségekre. Végig érezni, az író tisztelettel viseltetik az alapanyag és az olvasók iránt. Közben szinte ugrókötelezik a képzelet és a valóság közti vékony határvonallal. A nyelvi játékok, a csípős humor, a részletesen kidolgozott világ és az árnyalt karakterek teszik letehetetlenné ezt a trilógiát.

Tovább

Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két lány…

itt_nincsenek_hercegek_01.jpg

A sorozat folytatása megőrizte a tündérmese csomagolást, a szellemes tálalást, miközben újabb társadalmi jelenségekre reagál: A hagyományos családmodell átalakult. A kislányoknak már azt tanítják, bármit elérhetnek, majd szembesülniük kell bizonyos kor után azzal, hogy az elvárások ugyanazok maradtak: menjenek férjhez, szüljenek gyereket. A társadalom viszont nem reagált arra elég gyorsan, hogy esetleg másban is ugyanúgy megmaradjon a kiteljesedés lehetősége. Ahogy a férfiak helyzetének megváltozására sem. Szerencsére a könyvben komoly hangsúlyt kapott, hogy a nemi egyenlőség nem egyenlő a férfigyűlölettel, vagy a nők uralmával. Nincs egyenlőség, amíg valamelyik fél hátrányt szenved... Miközben a szülők egyensúlyozni próbálnak a karrier, a család, és a társadalmi elvárások tengerén, egyre több gyermek él csonka-, vagy mozaik családban. De hogyan hatott mindez a mesék világára?

Tovább