Legendás könyvek és megfigyelésük

Könyvkuczkó

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

2017. november 13. - Könyvkuczkó

"Hogy vagy?” Minden nap felteszik ezt a kérdést különböző emberek, különböző helyeken, különböző időpontokban. A legtöbben udvariasságból, amolyan köszönéssel egybeolvadt érdeklődéssel. Akad, aki komolyan kérdezi, akit tényleg érdekel, de sajnos az idő, vagy a hely nem alkalmas arra, hogy ebből hosszabb beszélgetés kerekedjen. És legyünk őszinték, ez így van jól. Van egy pontja az ember életének, amikor nem igazából már nem is akarja tudni a választ, mert annyira kevés energiája maradt a saját segélykiáltását is meghallani, nemhogy valaki másét. Sokszor ilyenkor csak egy közömbös “Köszönöm, jól!” választ adunk ki magunkból, és ugyanúgy megyünk tovább.

gail_honeyman_eleanor_oliphant_koszoni_jol_van_3.jpg

Van más oka is annak, hogy ebbe nem megyünk bele mélyebben. Van olyan is, aki egyszerűen belefáradt abba hogy önmagán erőt véve végre bízni merjen, megnyíljon, és azt lássa, hogy hiábavaló volt mást közel engedni a lelke mélyéhez, mert nem értették meg. Sem őt, sem az örömét, bánatát, a küzdelmeit és diadalait, semmit. Ezért inkább megtanulja azt mutatni minden rezdülésével, hogy “Köszönöm, jól vagyok!” Ezzel a nyugodt, harmonikus álcával még talán képes is mások életébe pillanatnyi megnyugvást és békét hozni. Legalábbis egy ideig. Azután elfogadják, talán szeretik is azt, amilyennek mutatja magát. Mivel ez jó nekik, meg sem kérdezik jó-e ez így neki is.

Az emberek nem szeretnek ilyen tényeket hallani, de erről nem tehetek. Ha valaki megkérdezi: „Hogy vagy?”, azt kell mondanod, hogy „Jól”. Nem mondhatod, hogy előző éjszaka úgy sírtad magad álomba, mert két egymást követő napon nem volt kihez szólnod. JÓL vagy, mondod.

eleanor_oliphant_koszoni_jol_van_04_1.jpg

Így megy Eleanor Oliphant élete is, így telnek a napjai. Így éli túl otthonában megbújva. Egyedül teszi mindezt, de csak részben azért, mert nem tud igazán bízni senkiben. Mert mindig is egyedül volt, egy sérült rendszer részeként. Más részről a világ azt sugallta, a saját életét kell élnie, és arra senki nem tanította meg őt, hogyan ismerkedjen másokkal. Senki sem ült le hogy rámutassanak, hogyan kell beszélgetést kezdeményezni, vagy hogyan lehet bekapcsolódni egybe. Senki sem mondta el, hogyan kell leküzdeni a félelmeit, mikor egy olyan lényt vesz észre a tömegben, akiről úgy érzi, képes értelmet adni a létének. Hogy hogyan kell megközelíteni, megszólítani, és finoman a tudtára adni ezt az érzést. Hogy hogyan lehet kibírni azt, ami ez után jön, bármi is legyen az. Így egyre csak gyűlik benne a fájdalom, és minden nappal egyre jobban bezárkózik.

Minden nap elmegyünk a világ Eleanor Oliphantjai mellett, de nem akarjuk igazán látni őket. Pedig nem nehéz észrevenni azokat, akiket csak a növényeik várják haza, akikről a többiek sértése rég lepereg, vagy épp olyanokhoz szólnak, akik már régen nincsenek velük. Akik erősen kapaszkodnak a napi rutinba, mintha az életük függne tőle, mert ettől úgy érzik, a világuk rendben van. De ha felnéznénk, láthatnánk a magány karmait a szívükben. Az elkeseredett küzdelmüket egy jó szóért, egy emberi érintésért, a lelkük melegségéért. A szomorúságot a szemükben. Talán a saját fájdalmunkat találnánk meg bennük. Vagy az önmagunkban élő Eleanort fedeznénk fel.

eleanor_oliphant_koszoni_jol_van_05_1.jpg

Voltak idők, amikor úgy éreztem, belepusztulok a magányba. Néha mondják, hogy belehalok az unalomba, hogy meghalok egy csésze teáért, de a magányba való belepusztulás számomra nem hiperbola. Amikor elfog ez az érzés, a fejem lehanyatlik, vállam begörnyed, és fájdalom, fizikai fájdalom támad bennem valami emberi kapcsolat iránt; komolyan úgy érzem, összecsuklok, és elpusztulok, ha valaki nem fog át, nem érint meg.

A magány érzékletes bemutatásán kívül ez a kötet az irodalom Eleanor Rigby-jének, egy csodálatosan egyedi nőalaknak a fejlődéstörténete. Ritka alkalmakkor találkozom olyan szereplővel, aki igazán életre kel, ahogyan olvasok róla, és tudom, mindig velem marad. Eleanor Oliphant ilyen. Keresetlenül őszinte, de soha nem azt mondja, amire számítunk, igazi Oliphant a porcelánboltban, így nagyon izgalmas karakter. Érdekes keveréke a gyermeki kíváncsiságnak, gyakorlatlanságnak és egy művelt, kifinomult, mégis szkeptikus nőnek. A lelki sebe sokkal nagyobb, mint a fizikai, és önmagát is becsapva addig realizálja az érzelmeit, míg a lehető legtávolabb kerül tőlük. Megismerni őt, és a vele történteket, egyszerre szívszaggató és felemelő. Amikor már nem tudja letagadni a magányát, és a fájdalmáról nem lehet többé nem tudomást venni, amikor eluralkodnak rajta az évekig elfojtott érzelmek, akkor jön rá, hogy mégsincs egyedül, és igenis van, aki figyel rá, van, aki törődik vele.

eleanor_oliphant_koszoni_jol_van_02_1.jpg

Ez a valaki Raymond, aki a napsugár, és a melegség ebben a szürke, embertelen ködben, amiben Eleonor él. A legnagyobb szükség idején kész segítő kezet nyújtani neki. Vele együtt ismerjük meg, milyen titkok rejlenek a lányban, mi mindent temetett el magába. Örülök, hogy a végigkísérhettem a kettejük között elmélyülő barátságot, ami a másik megértésén, és nem nagy érzelmi viharokon alapult. Így a történet megmaradt Eleanornak. Egyedül kellett rájönnie, hogyan segítsen magán, és keresse meg a kiutat a sötétségből, ami körülvette őt, és nem a szerelem volt erre a gyógyszer. Hanem, hogy megismerje és elfogadja önmagát, mielőtt másokat is beenged a világába. A továbblépéshez meg kell tennie, amit eddig sosem mert: szembenézni az őt ért traumákkal, segítséget kérni, és elfogadni azt, hogy végül őszintén mondhassa: “Köszönöm, jól vagyok!”

A múlt eddig elrejtőzött előlem – vagy én magam rejtőztem el tőle –, de akkor is itt van, még mindig itt ólálkodik a sötét sarkokban. Ideje beengedni egy kis fényt.

eleanor_oliphant_koszoni_jol_van_09_1.jpg

By BubuMaczkó 2017. november 13.

A kötet a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr6213230749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.