Legendás könyvek és megfigyelésük

Könyvkuczkó

Varázsvilág: Perselus Piton

2018. július 06. - Könyvkuczkó

vara_zsvila_g_perselus_piton_4.jpgMindannyiunkban csata dúl a természetünk angyala, és belső démonjaink között. Perselus Piton erre a legjobb példa, aki nem teljesen rossz, vagy jó, hanem egy esendő ember tele félelemmel, gyengeséggel, hibával. Egyrészt önfeláldozó és bátor, másrészt kicsinyes és neheztelő. Sosem vehette le álarcát, élete végéig rejtőzött a fekete mágia, a kegyetlenség, és csípős megjegyzései mögött. Ő a denevér, aki a szárnyát megrebbentve elindította a lavinát, majd egész életében kétségbeesve csapkodott, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Elképzelhetetlen, hogy ezért cserébe mi mindent kellett elszenvednie, vagy végignéznie nap, mint nap Lord Voldemort, vagy akár Albus Dumbledore mellett. A legjobb tulajdonságai lettek egyben a legrosszabbak is: nem tudott őszintén megnyílni, és soha semmit nem felejtett el. De ez adhatott neki erőt, hogy kettős életét fegyelmezetten, és hitelesen élhesse. Ahogyan Dumbledore mondta, nem képességei, hanem a döntései határozzák meg, ki is ő valójában.

Perselus édesanyja Eileen Prince volt, egy boszorkány, édesapja pedig egy Tobias Piton nevű mugli, aki a fiú leírása alapján semmit sem szeretett. Egy poros kisvárosban nőtt fel, boldogtalan családban, szülei vitái elől menekülve, elhanyagolt gyermekként. Megjelenése alapján szándékosan észrevétlen szeretett volna maradni. Amíg meg nem látott egy vöröshajú kislányt, aki miatt előbújt a csigaházából. Aki mellett különlegesnek érezhette magát. Ez a lány Lily Evans volt, egy muglicsaládba született boszorkány. Nem túl fényes kezdetek után barátok lettek, megosztották egymással örömüket, bánatukat, álmaikat, félelmeiket. Lily olyannak fogadta el Perselust, amilyen volt, értette, megvigasztalta őt, kíváncsi volt rá, és a jót kereste benne.

Haza… de hiszen otthon van. A Roxfort volt az első, az egyetlen igazi otthona. Itt lelt menedékre, akárcsak Voldemort, Piton és a többi magára hagyott fiú.

vara_zsvila_g_perselus_piton_1.jpgAmikor elkezdtek a Roxfortba járni, más házakba és különböző társaságba kerültek. Ez volt az első lépés az ösvények felé, amik később végleg elválasztották őket egymástól. Ugyanis Perselus már az iskolában megtalálta a helyét Voldemort későbbi halálfalói között. Az vonzotta ebbe a közegbe, ami Lily-hez is elvezette: egy sebezhető, magányos, védtelen kisfiú volt, aki arra vágyott, hogy részese lehessen valami nagyobbnak. Így olyanok társaságát kereste, akik mellett fontosnak érezhette magát, akikkel valami közös pontot talált, akik mellett nem volt egyedül, és nem volt védtelen. Arra vágyott, hogy értékeljék. A varázserejét tekintve páratlan tehetség volt: kreatív, kíváncsi, eltökélt, kockázatvállaló, szorgalmas. Mégis az iskolában Lily barátságát leszámítva lenézéssel, megalázással kellett szembenézzen. Ezek az élmények pedig szélsőséges nézetek, kétes társaság felé sodorták őt, ami végül kettétörte az egyetlen igaz kapcsolatát.

Felnővén Lily hozzáment James Potterhez, aki iskolai zaklatásával, piszkálásával mérgezte korábban Perselus mindennapjait. Kettejük kapcsolata felért egy kínzással Pitonnak, aki beállt Voldemort hívei közé. De sosem lehetett volna igazi halálfaló, pont a Lily iránti érzelmei miatt. A benne élő konfliktus két szék közt a pad alá taszította: nem tartozott igazán, őszintén sehová. Úgy gondolom, a sötét nagyúr mellett válhatott bántalmazottból bántalmazóvá: a megtapasztalt fájdalmát továbbadta másoknak, túlkompenzálva saját gyengeségének érzését. Érezhette, hogy fontos küldetést teljesít, mikor egy kihallgatott jóslatot továbbított. De valójában olyan eseménysorozatot indított el, ami a nem csak a saját, és kortársai életét határozta meg, de a következő generációét is. Viszont Lily-vel együtt meghalt a célja, minden reménye, lényének egy része. Saját szerepe miatt a lelkiismerete elevenen emésztette fel, és sosem bocsátott meg magának. Ezt elrejteni, magában tartani, megvédeni az egyik legnagyobb dolog, amit megtanult. Dumbledore pedig új értelmet adott neki a legnagyobb fájdalmában: tisztelettel adózni Lily áldozatának azzal, hogy a fiát megvédje.vara_zsvila_g_perselus_piton_7.jpg

A zöld szempár belenézett a feketébe, de egy másodperc múltán a sötét szemek mélyén valami kihunyt, dermedt, vak ürességet hagyva maga után.

Ez a küldetés ébresztette rá igazán, hogy a nagyobb jóval nagyobb áldozat, nagyobb titkok és nagyobb szenvedés jár. Harry személye önmagában egyszerre jelentette számára a fájdalmat és szépséget. Az arc, a szemüveg, a haj, ami kínozta, és a szempár, ami a szeretetet, biztonságot jelentette. Így elbújt durva szavai mögé, de betartotta ígéretét, bármilyen nehezére esett is. Végig figyelte, segítette, tanította Harry-t. Vigyázott rá, mikor egyre nagyobb veszélynek tette ki magát. Minden alkalommal, mikor felhívta a fiú figyelmét a szabályokra, a veszélyre, Lily ádozata lebegett a szeme előtt. Természetes, hogy dühítette, hogy Harry milyen vakmerően és hanyagul kezelte ezt. Közben azonban soha nem hazudott neki: ő mondta el neki egyedül, hogy mire kell felkészülnie, mire számíthat a halálfalók között, ő tanította meg neki a varázsigét, ami többször is megmentette Harry életét. Egy dolgot nem tett: soha nem mert megnyílni többé, pedig rengeteg mindent adhattak volna egymásnak, ha túl tudtak volna lépni a zsigeri ellenszenvükön.vara_zsvila_g_perselus_piton_2.jpg

Közben ő lett a tökéletes kettős ügynök: örökké félúton járt a jó és a rossz között, mindig félreértve, kínozva, szélmalomharcot vívva, önmagát is összezavarva. Hiszen nem könnyű megmondani, mi helyes és helytelen: amit Dumbledore kér tőle, vagy amit ő tesz a szeretet nevében, az sem mindig nemes, sőt, olykor kegyetlen. Ez éppen úgy függ attól, honnan nézzük, mint Piton maga. Az ő szemszögéből, megítélésből nézve sem feltétlenül hős, vagy antihős mindenki, erre jó példa Dumbledore, Draco, vagy épp Harry. Egyetlen biztos pont volt ebben a káoszban: Lily emléke, és a küldetés, hogy igazságot szolgáltasson neki. Ezért felvett egy maszkot, ami elrejtette gyengeségét, sebezhetőségét, hűséges szívét, és bátorságát. Hazudott, életveszélynek tette ki magát minden pillanatban, fizikai-, és érzelmi távolságot tartott mindenkitől. Hagyta, hogy félreismerjék, megvessék, utálják. Büntette magát.

– Hány férfit és nőt látott már meghalni?

– Jó ideje csak annyit, ahányat nem tudtam megmenteni – felelte Piton.

Perselus Pitont lehet gyűlölni, vagy szeretni. Hiszen ártatlan gyerekeket piszkált, rémségeket nézett végig tétlenül egy nagyobb célért. Ugyanakkor megmentette két fiú lelkét is, és minden eszközzel azon volt, hogy a szeretett nő emlékét tisztelje, végül pedig meghalt egy jobb varázsvilágért. Bármit is mondtak a szavai, legfontosabb cselekedetei azt üzenték: A világnak Lily légy, ne James, ne Voldemort, és ne is Perselus! Azért emlékezzenek rád, mert őszintén szerettél és mindig azt választottad, ami a helyes!vara_zsvila_g_perselus_piton_6.jpg

By BubuMaczkó 2018. július 6.

A Harry Potter sorozat az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, a kötetek itt megrendelhetőek!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvkuczko.blog.hu/api/trackback/id/tr7314098023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wrstjnethn 2018.09.27. 09:18:32

Szerintem Piton a legösszetettebb figura, ráadásul végig bravúrosan fenn van tarva az őt övező bizonytalanság és bizalmatlansag. Amikor a végén lehull a lepel, megismerjük az érem másik oldalát és hirtelen megvilágosodik az ember, hogy a gyűlöletnek és a negatív tetteknek mi volt a mozgatórugója. Hirtelen sokminden más fénybe kerül és megbocsáthatóvá válik mindaz, ami miatt addig gyűlöltük.

Könyvkuczkó 2018.09.27. 09:26:06

@wrstjnethn: Szerintem pont a komplex, emberi mivolta miatt szeretik olyan sokan. Ha nem is lesz minden megbocsátható, de érthető végre, mi történt.